A büntető törvénykönyv legutóbb megszavazott módosítása méltán váltott ki felhördülést a romániai társadalom jobb érzésű részéből. A tény, hogy a módosítást az RMDSZ jelen levő képviselői mind megszavazták igazából nem lepett meg senkit. Az viszont figyelmet érdemel, hogy a két, RMDSZ listán parlamentbe jutott MPP-s politikus is „csont nélkül” igennel szavazott.
Az annak idején a választás szabadságával kampányoló MPP azt ígérte, hogy más lesz mint az RMDSZ. Azt megtanulni, hogy az egyeduralkodó tulipános szövetség politikusai mit érnek, arra harminc évünk volt. Azt az (etno)botanikai csodát, hogy a fenyőfából miképp válik végleg tulipán, a kiábrándult erdélyi magyar választópolgárnak gerincességet, következetességet és határozott értékrend alapú politizálást ígérő politikusból hogyan lesz Dimbovita parti bólogató János, még mindig szoknunk kell. Igaz ez akkor is, ha az MPP egykori elnökétől, Spága (leánykori nevén Bíró) Zsolttól nem vártunk mást, mint hogy lelkesen megszavazzon egy olyan büntetőjogi módosítást, melynek nyomán – többek között – – a kenőpénz (dare de mita), illetve a befolyásvásárlás (cumparare de influenta) részlegesen kikerült a büntetés hatálya alól: azaz, amennyiben az elkövető egy éven belül jelzi a cselekedetet, akkor mentesül a büntetés alól, azzal a kitétellel, hogy az ügyész nem értesült hamarabb az ügyről. Tehát ha mondjuk S. Zsolt felír 10 000 eurót arra a bizonyos szalvétára, oda is adja, eléri amit a pénzzel szeretne, majd mikor már minden mindegy, ír egy szép levelet az ügyésznek: Bocsika, megtévedtem, lefizettem valakit, ugye nem baj? És nem baj …
Az igazi csalódást a (még mindig) valamiféle gerinces magyar érdekképviseletről álmodozó erdélyi magyarnak Kulcsár-Terza József okozta. Feltehetnénk a retorikus kérdést: miért kellett ez Józsi? Mi vezethette a képviselő kezét szavazáskor? A rutin? A pártfegyelem? A jól megfontolt helyezkedési szándék? Milyen körülmény adhat felmentést ez alól a politikai hiba alól, ami egyúttal a politikus más ügyekben kiharcolt hitelességét is hazavágta ? Talán sohasem tudjuk meg, de igazából talán már keveseket is érdekel. A választó csalódottságát a magyarázkodás, vagy annak hiánya sem fogja enyhíteni, legfeljebb fokozni. Annyi bizonyos, akárhogyan is történt az eset, szegényebbek lettünk egy illúzióval, és csak annyit mondhatunk: ezért kár volt beülni a parlamentbe.
Barta Béla
