Természeti múzeummá vált a Szent Anna-tó és környéke, miután a fürdőzők, a kirándulók és a tóban elszaporodott halfajok miatt a tó vizét az elposványosodás veszélye fenyegeti. Dósa Elek-Levente, a Pro Szent Anna Egyesület ügyvezetője és csapata alapjaiban formálja át azt, ahogyan a tóra gondolunk. Figyelmüket pedig az sem kerüli el, hogy egyesek „ügyeskedéssel” próbálják megúszni a belépőjegyek kifizetését. De azoknak a turistáknak is a körmére néznének, akik a „kolduló” medvéket etetik.
Székelyföld egyik legismertebb természeti látványosságát, a Szent Anna-krátertavat évente több tízezren keresik fel. A Szent Anna-tóhoz sokakat gyerekkori emlékeik fűzik Székelyföldön, de látogatók érkeznek ide a Kárpátokon túlról, sőt külföldről is. Közismertségénél ugyanis már csak – a földrajzkönyvekből is ismert – a tó jelentősége mutat túl. A Szent Anna-tó ugyanis az európai kontinensen is egyedülálló, de világszinten sincs párja, hisz egyedüli tó, amely egy vulkán kráterében alakult ki és csak esővíz és olvadás táplálja. Ráadásul a tótól nem messze, a másik ikerkráterben ott a Mohos-tőzegláp is, amely a több növényritkaság jelenléte miatt természeti értékként van nyilvántartva. A Szent Anna-tó – Mohos tőzegláp természetvédelmi terület, különleges természetmegőrzésű terület, a Natura 2000 összefüggő európai ökológiai hálózat része.
