Hogy milyen érzés volt elmenni péntek délután Böjte atya előadására, amelyet a székelyudvarhelyi RMDSZ és nőszervezete valósított meg, és anyák napja volt az apropója? Legszívesebben hazaszaladtam volna nagymamámhoz, és mint egy kisgyerek, elbújtam volna a kicsi hiúban, a törökbúza és a gyógynövények szagában, a lajtorja alá, hogy senki ne találjon meg, amíg kisírom magam.
Mert az nem lehet, hogy ennyi gonosz és jóság egyszerre legyen a világban.
Az nem lehet, hogy miután a csütörtökön megjelennek a cikkek, hogy a Böjte atya által vezetett intézményben az atya tudtával legsúlyosabb visszaélések történtek meg éveken keresztül, amik egy árva vagy rászoruló és ezért kiszolgáltatott gyermekkel megtörténhetnek a gyilkosságon kívül, másnap ünneplő ruhában ugyanennek az embernek az előadásán töltődjön fel és tapsoljon a jónak több száz ember, és ne essen szó a foltról.
