A romániai 18 és 34 év közötti fiatalok többsége a szüleivel él egy háztartásban, legtöbbjük nem azért, mert nem akarja elhagyni a szülői házat, egyszerűen azért, mert nincs lehetősége elköltözni otthonról – derül ki a Romániai Ifjúsági Tanács (CTR) által hétfőn közzétett elemzésből. Az ingatlanszakértő is azt tapasztalja, hogy a fiatalok leginkább a családalapítás apropóján keresik a külön otthont. Nem is csoda: egy egyedülálló személy nehezen tudja egy lakásvásárláshoz szükséges bankkölcsön havi részletét törleszteni.
Míg Románia lakosságának 96,1 százaléka saját tulajdonú lakásban él, a fiatalabb generációk gyakran lakhatási krízissel küszködnek, sokáig nem tudják elhagyni a szülői házat. Az általános lakhatási válság pedig akadályozza a személyes fejlődésüket, az életcéljaik elérését ugyanis nagyban befolyásolja a stabilitás hiánya – mutat rá a Romániai Ifjúsági Tanács (CTR) elemzése, amelyet május 2-án, az országos ifjúsági napon tettek közzé.
A felmérésből kiderült, hogy a 18 és 34 év közötti fiatalok többsége, 57,8 százaléka a szüleivel él egy háztartásban. Ha az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak az adatait vesszük figyelembe, a romániai fiatalok jócskán elmaradnak ilyen téren az uniós átlagtól, ahol ez az arány 49,4 százalék. Ennek magyarázata, hogy a vizsgált generáció nem tud más fenntartható lakhatási megoldást találni, így marad a szülői házban. A felmérésből kiderül az is, hogy a fiatalok átlagosan 27,9 évesen tudnak elköltözni a szülőktől. Emellett, ha el is költöznek otthonról, nehezen tudják fenntartani a lakásukat: a 15–29 éves fiatalok 8,4 százaléka él olyan háztartásban, amelyben a jövedelme több mint 40 százalékát kénytelen lakhatási kiadásokra fordítani. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a 15–29 éves romániaiak 64,7 százaléka, vagyis háromból két fiatal él túlzsúfolt háztartásban, szemben az Európai Unió 27,5 százalékos átlagával. Ugyanezen korosztály 21,9 százaléka érintett súlyos lakhatási bizonytalanságban, szemben a 6,5 százalékos uniós átlaggal. Az elemzés arra is rámutat, hogy a lakbérköltségek 2015-től 2020-ig mintegy tíz százalékkal nőttek: egy bukaresti vagy egy kolozsvári garzonlakás átlagos bérleti díja a nettó minimálbér 87,3 százalékát teszi ki, egy kétszobás lakás havi bére pedig jóval meg is haladja azt, a nettó minimálbér 129 százalékát is rá kell fordítani. A lakásvásárlás költsége 2015-től 2020-ig átlagosan 28,4 százalékkal nőtt. A felmérés szerint például az Új otthon programon keresztül igényelt jelzáloghitel felvételéhez egy fiatal havi nettó jövedelme körülbelül 6000 lej kellene legyen ahhoz, hogy az adóssága ne haladja meg az ideálisnak mondható szintet.
Nehéz a fiatalok lakhatási lehetőségére megoldást találni Trella-Várhelyi Tamás marosvásárhelyi ingatlanszakértő szerint is. A tapasztalatai azt mutatják, hogy inkább a harmincas éveik elején, a családalapítás gondolatával egy időben jutnak el sokszor a saját otthon tervéhez az ifjak. Azok a fiatalok, akik stabil, normálisan megfizetett munkahellyel rendelkeznek, mernek egy lakáskölcsönbe belevágni, vagy akár egy albérletbe külön menni a szüleiktől – mondja az ingatlanszakértő. Hozzáteszi, az albérletben lakók is azon gondolkodnak egy idő után, hogyan tudnak saját lakásba menni. Trella-Várhelyi Tamás szerint a húszas éveik elején lévő fiatalok sokszor teljesen kezdők még a munkahelyükön, éppen csak elkezdtek dolgozni, még bizonytalanok, még nem tudják, hogy mit hoz a jövő, sokszor azt sem döntötték el, hogy maradnak vagy külföldre mennek, elköltöznek vagy sem a szülőktől, így nem jellemző, hogy lakásvásárláson törnék a fejüket. Sokszor csak a családalapítás gondolata hozza el a szülőktől való különköltözést is, ami azért is érthető, mert nem könnyű egy fizetésből egy lakásvásárláshoz szükséges ingatlanhitel havi részletét törleszteni úgy, hogy a fennmaradó összegből még meg is lehessen élni. A családalapításnál, ha már két kereső osztozik a részleten, már könnyebb, de úgyis nehéz – mutat rá a szakértő. Akik azonban ráveszik magukat a lakásvásárra, azok – az ingatlanos szerint – rugalmasak, nem azzal a gondolattal választanak otthont, hogy majd ott fognak megöregedni. Hajlandók előbb egy kétszobás lakásba költözni, majd ahogy gyarapodik a család, gondolkodnak egy nagyobb lakás, esetleg egy család ház vásárlásán is. Trella-Várhelyi szerint azonban a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet felülírja az eddigi szokásokat, hiszen nem csak az bizonytalan, hogy mi lesz tíz-húsz év múlva, de még az is, hogy mi lesz a jövő hónapban. Így most pillanatnyilag a vásárlások üteme csökkent, sokan inkább elmennek az emberek egyelőre albérletbe, és kivárják, hogy mi lesz a mostani bizonytalanságból mikor lesz valami stabilitás, amire lehet építeni.
