Az épület alapkövére, egy kisebb méretű szarkofágra emlékeztető kőládára bukkantak a marosvásárhelyi Református Kollégium renoválásán dolgozó munkások. A Maros megyei múzeum régészei elszállították a kődobozt, amelyet várhatóan hétfőn nyitnak majd fel.
A marosvásárhelyi Református Kollégium múlt század elején épült, Sáros utcai újabb szárnyának az alapkövét találták meg az ingatlan javításán dolgozó munkások. Benedek Zsolt, a nagy múltú kollégium igazgatója lapunknak elmondta, az épület renoválásán dolgozó gyergyószéki cég munkásai teljesen véletlenszerűen akadtak az alapkőre, amely inkább egy kisebb méretű szarkofágra hasonlít. A szerdai felfedezést követően a helyszínre érkeztek a megyei múzeum régészei, akik elszállították a cirádás díszekkel és felirattal ékesített tárgyat. Lapunknak nem sikerült elérnie az intézmény új igazgatóját, Ötvös Koppányt, azonban értesüléseink szerint csak hétfőn, a református egyház képviselőinek jelenlétében kívánják kinyitni a kődobozt. A kőművesek éppen a Sáros utcai oldalsó bejárat portásfülkéje és a valamikori kis tornaterem közötti rész megerősítésén dolgoztak, amikor falbontás közben meglelték a kőládát. Az idő által kikezdett, porladozó téglákat szerették volna kicserélni, amikor egyszer csak kriptának tűnő alapkő bukkant elő. Senki nem tudta, hogy annak ott kell rejtőznie. Először azt hittük, hogy egy kőből faragott cifra kriptaszerűséggel van dolgunk” – mondta el Benedek Zsolt iskolaigazgató. A megye legrangosabb magyar tannyelvű középiskolájának, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak is helyet adó épület ódon falai eddig is rejtegettek meglepetéseket. Tizenegy évvel ezelőtt két olyan márványtábla került vissza eredeti helyére, amelyet az 1980-as években a tanintézmény asztalosmestere, Imreh Ferenc egy lépcsőforduló alá falazott be. Ugyanis tudomást szerzett arról, hogy egyik román kollégáját a rendszer az emléktáblák széttörésével és eltüntetésével bízta meg. Erről maga az érintett szólta el magát, elmagyarázva, hogy egy kisteherautóval elviteti a Maros partjára, egészen a Hétfákig, ahol senki nem jár, és ahol diákjaival zavartalanul apróra törheti, majd a Marosba dobhatja. Az azóta nyugdíjba vonult Imreh Ferenc azonnal jelentette az akkori igazgatónőnek, Madaras Piroskának, akivel abban egyeztek meg, hogy idősebb Albertini Zoltán néhai katedrafőnök tudtával a táblákat beépítik a falba. Hármójuk közül csak Imreh Ferenc maradt életben, aki jóval az ezredforduló után árulta el a falak által őrzött titkot.
