Nem csak a saját adójukból nem látnak sokszor semmit az egyes nemzeti kisebbségi régiók, így például Székelyföld, de az uniós kohéziós forrásokból is sokszor kirekeszti őket az állam. Ennek vetne véget a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely hat évig pereskedett, hogy egyáltalán az Európai Parlament asztalára kerülhessen a kérdés, nekünk pedig érdemes negyven másodpercet szakítanunk az életünkből arra, hogy aláírjuk – a Magyar Hírlap Dabis Attilával, az SZNT külügyi megbízottjával beszélgetett
– Milyen problémára nyújtana megoldást ez a nemzeti régiókkal kapcsolatos polgári kezdeményezés?
A gond az, hogy sok, főleg térségünkbeli európai uniós tagállam nem csak az állami forrásokat osztja szét diszkriminatívan, kihagyva a nemzeti kisebbségek által lakott régiókat, hanem az EU-s fejlesztési forrásokat is. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az EU fejlesztéspolitikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a térségeket, amelyeket valamilyen nemzeti, etnikai, kulturális, nyelvi sajátosság különböztet meg az őket körülvevő régióktól – ezeket neveztük mi el nemzeti régióknak. Ha sikeres az aláírásgyűjtésünk, azaz 2020. május 7-ig legalább hét tagállamból összejön a szükséges minimum egymillió támogató aláírás, akkor ideális esetben létrejöhet egy olyan külön alap az EU regionális fejlesztési politikáján belül, amely pont ezeknek a közösségeknek a problémáira nyújt megoldást. Európai szempontból arra akarjuk rávenni az Európai Bizottságot (EB), hogy alkalmazza következetesen az alapítószerződésekben foglaltakat. Azokban ugyanis le van fektetve, hogy az uniónak kötelessége segíteni a kulturális sokszínűség fennmaradását is, beleértve az őshonos nemzeti közösségek identitását is. Azért, hogy útjára indulhasson ez a polgári kezdeményezés, a Székely Nemzeti Tanácsnak hat évig kellett pereskednie az EB-vel.
– A Szerződésekben pontosan melyik rendelkezés az, ami megalapozza erre a kiemelt figyelemre való igényt?
Mert explicit módon nem szerepel benne. Az uniós alapszerződés 174. cikkelyében az áll, hogy az EU fejlesztési és kohéziós politikájának kiemelt figyelemmel kell kezelnie többek között az olyan súlyos és állandó természeti és demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, a szigeti vagy a határon átnyúló régiók, mert ezekben a térségekben nehezebb megteremteni a társadalmi, gazdasági és területi kohézióhoz szükséges feltételeket. A mi kezdeményezésünk arra mutat rá, hogy az ilyen hátrányok mellett az is jelenthet demográfiai hátrányt, ha valamely térséget többségében olyan személyek népesítenek be, akiknek nyelve, kultúrája, etnikuma, identitása elkülönül a körülötte élő többségtől. Magyarán nemzeti kisebbségi régió. Magyar szemszögből nézve ilyen Székelyföld vagy éppen a Csallóköz.
– Hogy zajlott maga a pereskedés?
Mi az EB rendelkezésére bocsátottunk egy részletes indoklást, melyben bemutattuk, hogy a nemzeti régiókkal kapcsolatos megközelítések már számos nemzetközi jogi dokumentumban megjelennek, még ha nem is ilyen néven, s hogy végtére is nyitott kapukat döngetünk. Összefoglaltuk a nemzetközi jogi precedenseket is, ők meg megpróbálták megragadni és kiforgatni azokat a részeket, amelyek szerintük ellentétben áll az EU alapító szerződésével, például az autonómia kifejezésre külön ugrottak. Az alperesi oldalon, azaz az EB mellett persze beszálltak azok a tagállamok, amelyek előszeretettel hagyják ki az EU-s forrásokból a kisebbségeiket: Románia, Szlovákia, Görögország. Mellettünk beszállt Magyarország kormánya, és próbáltunk nem tagállami szereplőket is bevonni. Ilyen volt a felvidéki Debrőd önkormányzata, Kovászna megye tanácsa, Bretagne Réunie nevű breton szervezet és a Baszk Nemzeti Párt is. Az EB azonban nem vette figyelembe az ő beadványaikat, mert nem látta jogosnak az ügy kimeneteléhez fűződő érdeküket. A kovásznaiak pedig elég jól bemutatták, hogy a székelységet hogyan forgatták ki az uniós forrásokból: Brassóban 2007-2013 között csaknem 20 százalékkal nőtt az egy főre eső GDP, a szomszédos Kovásznában alig 1,7 százalékkal. Ez éppen ellentéte annak, amit a fejlettségi különbségek csökkentését célzó uniós kohéziós politika előír. A pert első fokon ugyan elvesztettük, de fellebbeztünk, s másodfokon mi nyertünk; s az már önmagában nyereség, hogy a nemzeti kisebbségi régió fogalma már részévé vált a közösségi jognak azáltal, hogy e fogalmat az Európai Unió Bírósága is következetesen használta.
– Hogyan tudnák meggyőzni a tagállamokat, különösen a térségünkbelieket, hogy ez nekik jó lesz?
Tudatosítani kell bennük, hogy a nemzeti régióikon keresztül többlet erőforrásokhoz tudnak jutni, és ha egy tagállamon belül egyes régiók nincsenek egymáshoz képest indokolatlanul leszakadva, az az egész országnak előnyére válik.
– Nem tartanak attól, hogy a Minority SafePack aláírása után kicsit elfáradtak az emberek?
Nehezebb lesz mobilizálni, ezt mi is tudjuk. De érdemes az embereknek belegondolniuk abba, hogy nekünk hat évünkbe telt, mire eljutottunk ide, nekik negyven másodpercbe telik ezt támogatni. A SafePack nyelv és kultúra oldaláról fogja meg a helyzetet, a mi kezdeményezésünkben viszont konkrétan pénz van. Ezért a pénzért mindenkinek érdemes lehajolnia, rászánnia negyven másodpercet – egy lottószelvény kitöltése is ennyi, ez a lottószelvény viszont ingyen van, és potenciálisan eurómilliókat tud hozni vele az ember a saját lakókörnyezetébe, javítva annak népességmegtartó erejét. Mert abból szerintem mindenkinek elege van, hogy tízévente rettegve olvassuk a népszámlálási adatokat, hogy mennyivel lettünk már megint kevesebben. De egyébként a kezdeményezésnek van egy nagyon fontos nemzetpolitikai relációja is: fontos, hogy legyen egy újabb magyar-magyar sikertörténet. Meg akarjuk mozgatni az anyaországi, a határon túli és a diaszpóraközösségeket is – ebben volt jó kezdet, hogy a napokban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilvánosan aláírta a kezdeményezést, és elismerte a küzdelmünket a sajtótájékoztatón. Továbbá felhívást intézett, hogy valamennyi magyarországi párt és minél több civil szervezet is álljon be e kezdeményezés mögé. Ennek nyomán határoztuk el, hogy amint megnyílik a parlamenti ülésszak, kapcsolatba lépünk a Nemzeti Összetartozás Bizottságával és kérjük a NÖB-ön keresztül, hogy valamennyi párt mozgassa meg a saját belföldi és nemzetközi kapcsolatait, és erőforrásait az ügy érdekében.
– Mi lesz, ha az EP lesöpri az asztalról a kezdeményezést?
Ha sikeres a kezdeményezés, az megmutatja az uniónak, hogy van erre irányuló népakarat. Az EU pedig nem hagyhatja figyelmen kívül ötvenmillió ember – ennyi él nemzeti kisebbségként ma az EU-ban –, azaz a lakossága tíz százalékának akaratát, mert azzal a saját legitimitását ássa alá.
Másrészt a megfelelő tartalmú jogszabálytervezetet is lerakjuk a Bizottság asztalára, bemutatva, hogy a nemzeti régióknak juttatott többletforrás gyakorlata kompatibilis mind az európai értékekkel, a jogrenddel, és nem megy szembe a tagállami érdekekkel sem.
– Nem tartanak attól, hogy éppen forráshiányra hivatkozva dobják vissza a javaslatukat?
A 2014-2020 közötti többéves pénzügyi keretben, vagyis az EU büdzséjében a kohézió javítására 371 milliárd euró jutott, ebből 1,5 milliárd eurót különített el a „legkülső és gyéren lakott régiók” felzárkóztatására, ami e térségeknek komoly forrás, de a büdzsén belül ez kevesebb, mint fél százaléknyi részt képvisel. A nemzeti régiók helyzetében is érdemi elmozdulást lehetne kieszközölni anélkül, hogy ez aránytalanul megterhelné az Unió egészének költségvetését.. Egyébként pedig mindegy is, hogy mennyibe kerülne mindez, az EU-nak ugyanis az alapító szerződésekből fakadó kötelezettsége, hogy támogassa ezeket a nemzeti régiókat, ez nem választható hobbi. Ezt kell beláttatni velük, ezért kell nyomás alá helyezni őket, s itt a SafePack-kel nagyon jól kiegészül a mi kezdeményezésünk is.
– Hogyan tervezik megszólítani az embereket?
Nyilván a legolcsóbb és legegyszerűbb mód az internetes aláírásgyűjtés, de standokkal is kitelepülünk, például ott vagyunk most Tusványoson is. Az online és nyomtatott sajtó és a televízió fontos csatornája a meggyőzésnek, de plakátokkal, molinókkal, sőt, személyes megkeresésekkel is tervezünk mozgósítani. A lényeg, hogy az emberek is belássák, negyven másodperc, amíg kitöltik azt a néhány személyes adatot a www.nemzetiregiok.eu honlapon, igazán nem nagy ár azért, hogy megmaradjunk magyarnak a Kárpát-medencében.
[Forrás: magyarhirlap.hu]
