Az egykor Szent László nevét viselő nagyváradi főtéren 1994 óta áll Mihály havasalföldi vajda kétes művészi értékű szobra. A városháza tervei szerint a szobrot máshová költöztetnék, és helyére I Ferdinánd román király lovasszobra kerülne.
A két világháború közötti években, egészen pontosan 1924-1940 között már állt a téren egy Ferdinánd királyt megformázó lovasszobor, amit a térről eltávolított Szent László szobor helyére állítottak fel a román hatóságok. A szimbolikus térfoglalásnak Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása vetett véget, a kivonuló román hatóságok magukkal vitték a szobrot. Helyére akkor nem került semmi, de a visszatérő magyar közigazgatás tervei között szerepelt egy Szent Lászlót ábrázoló lovasszobor felállítása, amiből végül a románok hathatós szovjet segítséggel történő visszatérése, és a város újbóli Romániához csatolása miatt nem lett semmi.
A kommunizmus évtizedei alatt egy szovjet típusú hősi emlékmű állt a város főterén, majd az 1989-es fordulat után sokáig üresen állt a város kiemelt szimbolikus értékkel bíró pontja. Ezt a hiányt „természetesen” nem a városalapító magyar szent szobrának méltó helyére való visszahelyezésével orvosolták, pedig egy ilyen gesztus méltó lezárása lehetett volna a város XX századi történelmi hányattatásainak, mintegy szimbolizálva a mesterségesen megszakított történelmi fejlődés visszatérését a rendes kerékvágásba. Szent László szobrának eredeti helyére visszahelyezése az „érdekvédelem” berkeiben fel sem merült, pedig az akkori etnikai viszonyok (1992-ben még majd 75 000 magyar élt a városban), és az RMDSZ politikai súlya lehetőséget adott volna erre.
A helyi románság soviniszta része nem vacakolva holmi történelmi hűséggel 1994-ben felállította Mihály vajda minden művészi értéket nélkülöző szobrát, a ma is látható helyen. Ilie Bolojan jelenlegi polgármester már 2015-ben szerette volna elköltöztetni a román közösség számára is kínos szobrot a volt Olaszi temetőbe, amit egyúttal parcul Mihai Viteazul névre is átkereszteltek volna. Ez a terv kiváltotta a helyi magyarság jelentős részének ellenérzését, civilek és az EMNP is tiltakozott a terv miatt. Az elképzelést végül jegelték, mert azt a helyi és a bukaresti kulturális bizottság is negatívan véleményezte.
Fordulatot az ügyben az hozott, hogy a „centenáriumi” évre való tekintettel a kormány 450 000 lejt különített el Ferdinánd király nagyváradi lovasszobrának felállítására, így most újra kezdődhet a spekuláció, vajon hová kerül Mihály vajda otromba szobra, illetve az is felmerülhet, mit „kap” ellentételezésként a magyar közösség, mely nem is régen 8000 aláírással támogatta meg abbéli szándékét, hogy a városalapító Szent László szobra kapjon helyet a város főterén. A kérést a városháza akkor visszautasította, de információink szerint továbbra is folyik a háttérben az egyeztetés a helyzet valamilyen megoldásáról. Ebben az RMDSZ különös és több értelmű szerepet is játszhat, hiszen elsősorban az „érdekvédelem” volt az amely kisiklatta a magyar civilek eredeti elképzelését a szobor felállításáról politikai síkra terelve az ügyet.
Az RMDSZ hírhedten rossz viszonyban áll Ilie Bolojan polgármesterrel, ami eleve megkérdőjelezi annak a tervüknek az életképességét, miszerint Szent László lovasszobrát valahol a várban vagy annak környékén állítanák fel. Érdekérvényesítő erejük jelenlegi állapotának mérlegeléséhez elég visszaidézni a Szent László híd elnevezés mai napig tartó kálváriáját. Ugyanakkor a nagyváradi magyarság jó része reménykedik valamilyen pozitív megoldásban, hiszen Rhédey Lajos gróf szobrának korábbi felállítása okot adhat erre. Ilie Bolojan polgármester magyarellenességét sokan szeretik taglalni, de talán pontosabb lenne RMDSZ-ellenességről beszélni, hiszen szemmel láthatóan van olyan magyar szervezet, amellyel jól megérti magát, és ez eredményeket is hoz. Talán eljön majd az a nap is, amikor Szent László személye nem lesz tabutéma a város vezetése szemében, és egyfajta történelmi kiegyezés keretében szobra az egykor nevét viselő főtéren állhat ismét.
Barta Béla
