Visszatérne művészeti igazgatói tisztségébe a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mindkét társulatának vezetője, Keresztes Attila és Nicu Mihoc is. Mindketten azok után döntöttek így, hogy az intézmény vezérigazgatója, Gáspárik Attila – akivel már nem tudtak együtt dolgozni – a magyar tagozat nyomására kedden benyújtotta felmondását. Keresztessel és Mihockal együtt más művészek is szívesen visszatérnének eddigi munkahelyükre.
Visszaállhat a nyugodt munkalégkör, és visszatérhetnek a szélnek eresztett társulatvezetők, rendezők és színészek Gáspárik Attilának, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának felmondása után. Mindezt az érintettek nyilatkozták a Krónikának, azok a művészek, akiknek a színi direktor arrogáns magatartásával és bosszúálló döntéseivel az utóbbi időben ellehetetlenítette a munkáját. Egy nappal Gáspárik bejelentése után a kulisszák mögé visszatért a felszabadult hangulat. Az alkalmazottak többsége örült a várva várt távozásnak, és abbeli reményét fejezte ki, hogy ennél rosszabb ember már úgysem jöhet”. A két volt társulatvezető nyugalomra intett mindenkit, hiszen szerintük semmi szükség az indulatok további felkorbácsolására, a bosszúnak meg végképp nincs helye. Szerintük a magyar tagozat színészei által megfogalmazott távozási felszólítás, illetve a kedd délutántól tapasztalható reakcióhullám bőven elegendő, hogy ráébressze Gáspárik Attilát arra: valahol tévedett.
Mindkét művészeti igazgató, a Tompa Miklós Társulatot tíz éve vezető Keresztes Attila, valamint a Liviu Rebreanu Társulat élén álló Nicu Mihoc megerősítette, hogy egy Gáspárik nélküli színházba szívesen visszatérne. Mint ismert, a 2022/23-as idény kezdete előtt előbbinek a vezérigazgató ajtót mutatott, utóbbi meg szolidaritásból mondott fel. Egyébként Mihoc felmondásának az az előzménye, hogy az állás nélkül maradt Keresztest alkalmazni szerette volna rendezőként a román tagozatra, de Gáspárik közbeszólt, és megtiltotta. Ugyanakkor arra próbálta kötelezni Mihocot, hogy hosszabbítson szerződést Radu Anastasszal, aki két év alatt nem igazán alkotott felejthetetlent Marosvásárhelyen. Azt mondta, ha nem kell nekem a román tagozaton, akkor ő alkalmazza a magyar tagozatra. Csak azt nem magyarázta el, hogy milyen munkakörbe, hisz a Moldovai Köztársaságból érkező kolléga nem tud magyarul” – mesélte Mihoc. Szerinte azok után, hogy az első mandátumában kimondottan jó dolgokat tett a színházért és a közönségért, a következő öt évben Gáspárik megpróbálta átvenni mindkét társulat irányítását. Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények közt a román tagozat szándékozott-e a magyar társulat tiltakozó leveléhez hasonlóval fordulni a vezérigazgatóhoz, a volt művészeti vezető úgy vélte, hogy amennyiben szükség lett volna erre, mindenképpen. Micu Mihoc azonban megjegyezte, bár lépten-nyomon éreztette, hogy ki a főnök a színházban, Gáspárik viszonya nem romlott meg annyira a román tagozattal, mint a magyarral. „Sajnos a második mandátuma alatt Gáspárik Attila teljhatalmú kiskirályként viselkedett a színházban. Nem lehetett vele normálisan tárgyalni, vagy érvek mentén vitázni. Ő mindegyre kikelt a képéből, üvöltött, fenyegetőzött, mindenkit megalázott. Nem fogta fel, hogy egy vezérigazgató nem a színészek főnöke, akiket mindegyre kérdőre vonjon és letoljon. Ez egy színház, egy művelődési intézmény, nem a ciulniţai mezőgazdasági termelőszövetkezet! Most sem értem, hogy ott, ahol nincsenek gondok, miért kell gerjeszteni?! Nekem fáj, hogy minden, amit ez az ember épített – merthogy az első öt évben, igenis, épített –, később ő maga rombolta le” – hangsúlyozta Nicu Mihoc. Hozzátette, az ő lelke tiszta, nem érez semmiféle bosszúvágyat, és a történtek ellenére is bármikor kezet tudna nyújtani egykori jó kollégájának.
