A Jobbik új elnökével, Sneider Tamással olyanok, mint két zenész, akik harmonikusan kiegészítik egymást – véli a Jobbik új elnökhelyettese és frakcióvezetője. Gyöngyösi Márton kemény ütközeteket ígér Orbán Viktorral a parlamentben, a Jobbik béruniós kampányát pedig óriási sikernek tartja. Interjú.
Mi a feladata egy elnökhelyettesnek?
Az elnökhelyettes az alapszabály-módosítások alapján erős jogkörökkel van felruházva, lényegében az elnökkel közösen alakítja a párt politikáját és stratégiáját. Az április 8-i választási eredmény után Vona Gábor lemondása egy új helyzetet teremtett. Nem könnyű őt pótolni, mégis meg kellett birkóznunk a hiányával. Fontosnak tartottuk, hogy legyen egy új pozíció, amely kiegészíti az elnök munkáját.
Ön a párt parlamenti frakcióvezetője is. Nem lett volna egyszerűbb, hogy ha Ön indul az elnöki pozícióért is?
Én, ahogy eddig, továbbra is a külpolitikát viszem. Sneider Tamás mozgalmi ember és jól ismeri a Jobbik szervezeteit, ám kellett mellé egy olyan személy, aki a nemzetközi kapcsolatrendszer építésében jártas. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy elnökhelyettesként nem fogok részt venni a szervezeti felépítés erősítésében is.
Két dudás egy csárdában elnyomja egymás hangját, de mi Sneider Tamással olyanok vagyunk, mint két zenész, akik harmonikusan kiegészítik egymást.
Volner János, aki frakcióvezetőként fejezte be az előző ciklust, korábban amellett érvelt, hogy a két posztot ugyanannak a személynek kell vinnie.
Ez nincs kőbe vésve, így tekinthetjük nyugodtan Volner János magánvéleményének, hiszen Vona Gábor az előző ciklus felénél éppen neki adta át a frakcióvezetői széket, hogy jobban tudjon a pártfeladatokra és a kampányra koncentrálni. Szólhatnak amellett érvek, hogy miért jó, ha a két pozíciót egy személy viseli, de legalább ugyanennyi szempontot fel lehet sorolni az ellenkezője mellett is.
Frakcióvezetőként Ön határozott arról, hogy a Jobbik-frakció ott legyen a parlamentben Orbán Viktor beiktatási beszéde alatt?
Nyilván volt ráhatásom a döntésre.
Miért döntöttek így?
Mi egy felelős párt vagyunk és egyben a legerősebb ellenzéki erő, amely nem teheti meg azt, hogy olyan lépéseket részesítsen előnyben, melyet a komfortérzete diktálna.
Mi 1,3 millió választópolgár felhatalmazásából azt a feladatot kaptuk, hogy bejárjunk a munkahelyünkre és ott legyünk, amikor Orbán Viktor a saját programjáról beszél.
Ha pedig van rá mód, akkor fogalmazzuk meg a realitásoktól elrugaszkodó politikájával szembeni véleményünket, ha pedig van szavazás, akkor azon úgy voksoljunk, ahogy a legerősebb ellenzéki párttól elvárható. Ezért mentünk be a beiktatási beszédre, és nyomtuk meg tiltakozásként a „nem” gombot.
A miniszterelnökkel azonban kezet is fogott, amiről kép készült, majd kapott érte hideget-meleget.
Azok, akik ezt a gesztust kritizálják, nincsenek tisztában azzal, hogy melyek az európai és a magyar politikai kultúrához tartozó szokások. A választás tisztaságával kapcsolatban nagyon sok fenntartásunk van, Orbán Viktor politikájáról is megvan a véleményünk és ennek hangot is adunk.
De a választási eredményt elismertük, és ez azzal jár, hogy amikor a magyar parlament megválasztja Orbán Viktort miniszterelnöknek, akkor a frakcióvezetők gratulálnak neki, majd kezet fognak vele. Ugyanezt vártuk volna el Orbán Viktortól és a többi párt frakcióvezetőjétől akkor, ha Vona Gábort iktatták volna be miniszterelnöknek.
Orbán Viktor a beiktatási beszédében arról beszélt, hogy a liberális demokrácia korszaka véget ért, és ők felépítették a XXI. századi kereszténydemokráciát. Mi erről a véleménye?
A miniszterelnök beszédében nagyon sok szép eszméről hallhattunk, de az elmúlt nyolc év egy olyan időszak volt, ami nem szólt sem a keresztényi eszméről, sem a demokráciáról.
Orbán Viktor eddigi politikája szöges ellentétben állt minden keresztényi értékkel, sok esetben még a tízparancsolattal is.
Elég, ha csak a gátlástalan kormányzati korrupcióról, vagy a választási kampányban alkalmazott nemtelen támadásokról beszélünk. A miniszterelnöki beszédet a kommunikáció szabályai szerint érdemes vizsgálni, mert köszönő viszonyban sincs azzal, ami várható ettől a kormánytól. Maga Orbán Viktor fogalmazta meg korábban azt, hogy a szavai és a tettei nem feltétlenül fedik egymást.
A Jobbik hova helyezi magát a liberalizmus és a keresztény-konzervativizmus törésvonala mentén?
A Jobbik sokat beszélt az utóbbi időszakban arról, hogy a XX. századi politikai kategóriák a XXI. században elveszítették a jelentésüket.
Ugyanakkor a Jobbik egy keresztény-konzervatív pártként definiálja magát. A keresztény értékekhez hű, és a konzervatív politikához, illetve a magyar hagyományokhoz való ragaszkodását nem fogja feladni.
A Jobbik egy nemzeti párt, de egy nagyon erőteljes szociális érzékenység is jellemzi.
Vona Gábor elég keményen oda tudott mondogatni Orbán Viktornak a parlamentben. Ön is tud majd ilyen harcias lenni?
Nekem is volt egy-két csörtém Orbán Viktorral az utóbbi pár évben, talán Vona Gábor után én vívtam meg a legtöbbször a miniszterelnökkel a parlamentben. Akik látták ezeket, azok tudják, hogy kemény ütközeteim voltak vele. Folytatni is kívánom ezeket a csatákat, sőt, számos kérdésben még keményebben kell majd megütköznöm Orbán Viktorral.
Ön hozta tető alá Jobbik béruniós kezdeményezését, illetve annak a kampányát is vezette. Egy évük volt arra, hogy a hét országban összegyűjtsék az egymillió aláírást. A számok azt mutatják, hogy ez nem sikerült. Miért?
A béruniós kampány tanulságait is ki kell majd értékelni. Ugyanakkor a téma továbbra is egy nemzeti sorskérdés. Lehet, hogy az európai polgári kezdeményezés nem a legmegfelelőbb módja volt annak, hogy ezt a kezdeményezést felvessük. Arra azonban jó volt, hogy a keretében egy nemzetközi szövetséget tudjunk kiépíteni. Jól láthatóan nem csupán egy magyar, hanem egy az egész régiót érintő ügyről van szó, és az Európai Unió számára is egy nagyon fontos felvetés. Nem véletlen, hogy az Európai Unió jövőjéről szóló konzultációban ott szerepel az egyenlő munkáért egyenlő bér kérdése.
[Forrás és teljes interjú: Alfahír]
