A Nagyboldogasszonnyal kezdődő „két asszony köze” záró napjához érkeztünk, amikor a katolikus egyház Mária születését ünnepli. Ezért mondják egyes helyeken, hogy az arra érdemesek, ha ma korán reggel egyedül mennek ki a kertjük végébe, és megnézik az aranyszegéllyel díszített kelő Napot, meglátják benne Szűz Mária bölcsőjét és a körülötte levő rózsákat. Avagy magát a Napba öltözött asszonyt. Rajta kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üljük meg a földi születésnapját.
Kisboldogasszony vagy Kisasszony napját már a 7. században megünnepelték Rómában, amit I. Sergius pápa körmenet elrendelésével szentesített. Ezt a 9. században már Európa más részein is gyakorolták, a Magyar Királyságban a 11. századig visszakövethető a forrásokban, magyar elnevezése pedig a 14. századig. Kultusza a barokk korban bontakozott ki. Egyes néprajzkutatók ősi pogány őszkezdő napnak tartják.
