Az 1989-es, Tienanmen téri tüntetések óta nem látott tiltakozási hullám söpört végig Kínán a hétvégén. Bár akkora tömegek, mint 33 éve, még nem mentek utcára, a több kínai nagyvárosban egyszerre zajló események mégis szinte hihetetlennek tűnnek egy olyan országban, amely – többek közt éppen az akkori vérengzés hatására – három évtized alatt a tökélyre fejlesztette az elnyomás technikáit.
Az utóbbi néhány napban a Kínából érkező felvételek olyan, korábban szinte elképzelhetetlen jeleneteket mutattak, mint összecsapásokat a karhatalommal, a Kínai Kommunista Párt (KKP) eltakarodásának nyilvános követelése, valamint a többségi, han kínai társadalom tagjainak szolidarítása az elnyomott, átnevelés alatt álló ujgur kisebbséggel. A tüntetések sokfélék, nem is mindegyiket egyetlen esemény váltotta ki, de mindannyiukban közös, hogy ugyanarra vezethetők vissza: a kínai társadalom legalább egy részének elege van abból, hogy ők még mindig a Covid ellen küzdenek, miközben a világ többi része már megtanult élni vele.
