A kézdisárfalvi kápolnában tartottak megemlékező szentmisét a székelyföldi betyárokként ismert Pusztai Ferenc, vitéz Dézsi Dénes és Máté György (Jeges) emlékére szombaton.
A Boros Vilmos plébános által celebrált szentmisén helyi és környékbeli személyek, közöttük az Erdélyi Vitézi Rend, a Kézdiszéki, illetve Kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselői vettek részt. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi oktató beszédében a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szólt. Magyarországon 2000-ben, a rendszerváltás után tíz évvel fogadta el az Országgyűlés a kommunistaellenesség emléknapját, míg Romániában ehhez képest közel újabb tíz évet kellett várnunk arra, hogy valamilyen törvény szülessen ezzel kapcsolatban: 2009-ben a kommunistaellenes politikai foglyok emléknapjává nyilvánították március 9-ét. A megnevezésben benne van, hogy nem a kommunizmus összes áldozatának az emléknapaként tarthatjuk számon azt a napot. Romániában a nyilvántartások szerint hivatalosan (bírói végzéssel) 600 ezer személyt kommunista ellenes tevékenység miatt ítéltek el politikai okokból, de valójában meghaladja a kétmilliót azoknak a száma, akiket 1945 és 1989 között politikai okokból börtönökben, lágerekben, pszichátriai intézetekben fogva tartottak, kínoztak, vagy kivégeztek. És ez a szám nem tartalmazza azokat a román állampolgárokat, akiket ítélet nélkül, a hegyekben, vagy más helyeken kivégeztek, anélkül, hogy nyilvántartottan börtönben, vagy lágerben lettek volna” – emelte ki a felszólaló. „Azt gondolom, hogy Dézsi, Pusztai és Jeges számára elégtétel volna, ha tudnák, hogy ezen a napon rájuk emlékeznek. Nem véletlen, hogy betyárokként tartja számon az emlékezet, hiszen ugyanúgy a társadalom kényszerítette őket a társadalmon kívülre, mint a 19. századi betyárokat” – emlékezett meg az áldozatokról, akikért a szentmisét felajánlották.
Fekete Miklós nyugalmazott zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megköszönte Szabó Ottónak, az engesztelő szentmise ötletgazdájának a kitartását, majd a kommunizmus áldozatairól szólt. „Ma mondjuk ki először, hogy Pusztai, Jeges, Dézsi, Szígyártó Domokos (ozsdolai molnárlegény, akit 1959-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával a román hatóságok kivégeztek – szerk. megj.) nem csupán áldozatai a diktatúrának, hanem vértanúi. (…) Arcátlan cinizmussal üldözték ezeket a fiatalokat, rokonakat, ismerőseiket, és keményen meghurcolták, megkínozták, családjuktól galád módon kiszakították, hogy megfélemlítésükkel példát statuáljanak mindenkinek, aki a rendszer ellen merészel bár szólni is – hangzott el méltatásként. Miután a kézdivásárhelyi Benke Sándor saját versét olvasta fel a megemlékezésen, a szentmisét a kultúrotthonban állófogadás követte.
