Zoltánka leesett az asztalról és úgy beverte a fejét, hogy többé nem volt önmaga. Édesapja képtelen volt feldolgozni az elvesztését.
A modern magyar patológia atyja, Arányi Lajos, a 19. századi orvostudomány kiemelkedő alakja. Elmélyült a népies gyógymódokban, a régészetben, a jogban, de nem volt nála jelesebb szakember a kórbonctanban. Ő balzsamozta Wesselényi Miklós, Ferenc József és Erzsébet első lányának tetemét is, még az 1848-49-es szabadságharcban is részt vett. A kor igazi reneszánsz emberének számított, a Vajdahunyadi vár restaurálását is ő indítványozta először, az ő rajzai alapján indult meg a 19. századi helyreállítás.
A komáromi születésű tudós élete nagy tragédiája volt Zoltán fia elvesztése. Már kétszeres apuka volt 1857-ben – ő maga a negyvenes évei közepén járt -, mikor megszületett a gyermek, de saját bevallása szerint a legjobban szerette. „Ennyire sem Árpádnak, sem Hortenziának nem örültem” – olvasható emlékirataiban. Első születésnapján a fiú azonban leesett az asztalról és beütötte a fejét. Arányi szerint onnantól kezdve „agyalágyulttá vált” és bár életben volt még négy évig, folyamatos epilepsziás rohamok kínozták, majd belehalt a betegségbe.
Az orvos elképesztő fájdalmában úgy döntött, nem szakad el a kisfiútól, megőrzi őt az örökkévalóságnak. Bebalzsamozta Zolika testét, szépen felöltöztette, majd egy kis székre ültetve az íróasztala mellett őrizte. Hogy ne essen le a székről, a derekánál a székhez kötözte. Arányi egészen pontosan huszonöt évig élt halott kisfia mellett. Inkább megértést, mint felháborodást keltett a korban, nyugati szokás volt, hogy családi fotók kedvéért az elhunyt családtagokat is felöltöztették, mások pedig hajtincseket őriztek meg szerettüktől.
Maga az eljárás 100 órán át tartott, külön a fej tizenkét órás borszeszes oldatban történő áztatást igényelt, különféle gyógynövényeket is hozzáadott a kertjéből. A kisfiú agyát Arányi állítólag még évekig hordta magával különböző tudományos előadásaira szemléltetésként, de rejtély, hogy mi történt a szervvel Arányi Lajos halála után.
Arányi halála után a SOTE I. sz. Kórbonctani Intézetébe került fia korpusza, amíg 1969-ben az újonnan alakult Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményébe fel nem ajánlották. Kiállításokon is megtekinthető.
