Hétfőn reggel hatalmasat zuhant a török líra árfolyama annak hatására, hogy a hétvégén Recep Tayyip Erdogan elnök kirúgta a jegybank vezetőjét. Naci Agbalnak mindössze öt hónap után mutattak ajtót, rövid időn belül ő a harmadik jegybankelnök, akinek azért kell mennie, mert nem volt hajlandó Erdogan sajátos elképzelései mentén alakítani a török jegybank monetáris politikáját.
Az ügy előzménye, hogy csütörtökön a török jegybank megemelte az alapkamatot 17%-ról 19%-ra. A török jegybanknál valószínűleg azért tartották indokoltnak a magas alapkamatot, mert az országban rendkívül magas, 15,6%-os infláció tombol.
Abban elég széles konszenzus van a közgazdászok között, hogy a magas infláció (tehát az árak emelkedése) ellen a jegybankok egyik leghatékonyabb eszköze, ha emelik az alapkamatot, mert – kissé leegyszerűsítve – a magasabb kamat hatására több gazdasági szereplő helyez el betétet (inkább megtakarít, mint költekezik), csökken a körforgásban lévő pénzmennyiség, és kisebb lesz a nyomás az árakon.
Ezt viszont Erdogan nem így látja: a teljhatalmú török elnök úgy gondolja, hogy a magas kamatláb generálja az inflációt (a fő gondja valószínűleg az a magasabb kamatlábakkal, hogy drágábbá válnának a beruházásokat finanszírozó hitelek). Ráadásul, már évek óta aláássa a jegybank tekintélyét azzal, hogy a médián keresztül üzenget a szerinte helyes monetáris politikai lépésekről, és az elmúlt időszakban azt is világossá tette, hogy amennyiben az aktuális jegybankelnök „túl szigorú” monetáris politikát folytat, akkor az állásával játszik. A török elnök annak ellenére is hajthatatlannak tűnik, hogy egyértelműen látszik, nem neki van igaza, és az országa egyre rosszabb helyzetbe sodródik miatta.
Naci Agbalnak már az utódját is kinevezték Sahap Kavcioglu személyében, akit ugyan egyértelműen Erdogan alacsony kamatokra vonatkozó elképzeléseinek támogatójaként tartanak számon. Ez a piac számára ugyanakkor egyre inkább csak mellékszálnak számít, Kavcioglu személye már nem hiteles, hiszen újra világossá vált a befektetők számára, hogy a háttérben Erdogan döntései a meghatározóak. A jelenlegi inflációs folyamatokat pedig ezzel az elképzeléssel borítékolhatóan továbbra sem fogják tudni kezelni.
A másik nagy gond Törökország számára, hogy az árfolyam is mélyponton van, és várhatóan tovább fog gyengülni, ami a jellemzően dollárban eladósodott török vállalatok és az állam számára is nehéz helyzetet teremt, a török fizetőeszköz értékvesztése ugyanis gyakorlatilag azt jelenti, hogy növekedik a dollárban felvett adósság lírára átszámított értéke. A Portfólió szerint az is aggasztó lehet a törökök számára, hogy immár a jegybanknak is be kellett avatkoznia a török líra védelme érdekében, viszont kérdéses, hogy a török jegybank igencsak megcsappant devizatartaléka még meddig fog kitartani a befektetőkkel és spekulánsokkal szemben, akik jól tudják, hogy viszonylag kicsi a török jegybank mozgástere.
A Portfólió a Commerzbank elemzését is idézi: a bank szakértői arra számítanak, hogy Törökországban egyre több termék esetében lesz kénytelen a kormány hatóságilag szabályozott árakat bevezetni annak érdekében, hogy kivédje az infláció hatásait, ami tovább bonyolíthatja Törökország amúgy is nehéz gazdasági helyzetét. Ezt egyelőre török félről cáfolták.
A Commerzbank szerint akár az is előfordulhat, hogy legvégső esetben Törökország az IMF segítségére fog szorulni, igaz, Erdogan számára ez politikai szempontból hatalmas vereséget jelenthet, ráadásul egy ilyen hitelcsomagnak nagy valószínűséggel a jegybank működésének, és az intézmény által alkalmazott monetáris politikának a „normalizálása” lesz az ára.
[Forrás: Transindex]
