Ha valaki a hétvégén esetleg kicsekkolt a külvilágból, becsekkolt egy fesztiválra, hazaért, kijózanodott, és csak azután jutott eszébe, mi is történt odakint, akkor azzal szembesülhetett, hogy mentális távolléte alatt kirobbant, fellángolt, majd le is lohadt egy izraeli–palesztin miniháború a Gázai övezetben.
A túlzás nélkül menetrendszerűnek mondható konfliktust ezúttal Izrael robbantotta ki, amikor augusztus 1-jén katonái elfogták az Iszlám Dzsihád ciszjordániai vezetőjét, pár nappal később pedig légiereje a Gázai övezetben is több célzott likvidálási akciót hajtott végre a terrorszervezet vezetői ellen.
Az első magas rangú célpont a pénteken gázai lakásából kibombázott Tajszír al-Dzsabari volt, az 50 éves vezető az Iszlám Dzsihád – főleg iráni eredetű, illetve iráni és helyben készült alkatrészekből összebarkácsolt, összességében meglehetősen silány – rakétakészletéért volt felelős. Szombaton pedig a Gázai övezet déli körzetének vezetőjére, a számos merénylet előkészítésével vádolt Hálid Manszúrra omlasztotta rá az egyiptomi határ közelében található menekülttáborban álló házát egy izraeli drónról indított rakéta.
A szombati támadásban a 47 éves parancsnokon, helyettesén és testőrén kívül öt civil (köztük egy gyerek) is életét vesztette; jelenleg is heves vita folyik arról, hogy ezeket a civileket az izraeliek minősítették járulékos veszteségnek, vagy a dzsihadisták használták szokásuk szerint élő pajzsnak őket.
A célzott likvidálásokon kívül az izraeli légierő más, az Iszlám Dzsihádhoz köthető célpontokat is támadott, összesen 147 légicsapást hajthattak végre, és Ciszjordániában – mely a bonyolult ellenőrzési zónák ellenére katonailag teljes egészében az izraeli hadsereg uralma alatt áll – közben nagyszabású razziák zajlottak, melynek során az Iszlám Dzsihád 20 tagját vették őrizetbe. Izrael a hivatalos indoklás szerint azért indította a „Hajnalhasadás Hadművelet” megelőző támadásait, mivel hírszerzési jelentései azt mutatták, az Iszlám Dzsihád nagyszabású terrorakciókat tervez.
A fegyverszünet vasárnap késő esti életbe lépéséig összesen 46 palesztin vesztette életét, a gázai hatóságok adatai alapján az áldozatok közül 20-an voltak civilek, az ENSZ adatai szerint 360-an pedig megsérültek – Izrael azonban állítja, hogy a civil áldozatok több mint fele az Iszlám Dzsihád számlájára írható, melynek egyik meghibásodott rakétája a Gázai övezeten belüli Dzsabalíjába csapódott be.
Az Iszlám Dzsihád ugyanis Dzsabari halála után összesen több mint ezer rakétát indított izraeli terület felé, azonban – izraeli katonai adatok szerint – ezek mintegy 20-30 százaléka a Gázai övezeten belül csapódott be, az izraeli légtérbe belépő rakétáknak pedig a 97 százalékát megsemmisítette a Vaskupola nevű izraeli rakétafelderítő- és elhárító rendszer. A Gázai övezet körüli, összesen 600 ezer lakossal rendelkező régió védelmi infrastruktúrájának és a helyi lakosság rutinjának köszönhetően a becsapódó rakéták 13 könnyebb sérülést okoztak. Az ENSZ adatai szerint összesen 70 izraeli sérült meg, és épületekben is károk keletkeztek.
Az izraeli–palesztin konfliktust követő olvasók bizonyára észrevettek valami szokatlant: hiányzik a történetből a Gázai övezetről szóló hírekben rendszerint főszerepet játszó terrorszervezet, a Hamász. Izrael ezúttal kihagyta a célpontok közül a terület kvázikormányának számító terrorszervezet létesítményeit, és bár a vele társbérletben élő, a katonai műveletekben évtizedek óta együttműködő Iszlám Dzsihád vezetői (mármint akik életben maradtak) hangzatos egységszólamokkal próbálták cselekvésre ösztökélni a Hamászt, a retorikai támogatáson túl semmilyen katonai segítséget nem kaptak.
Ennek oka részben az lehet, hogy a Hamász egyértelmű jelzést kapott arról, hogy Izrael nem őt támadja, és a 2021 májusában lezajlott 11 napos háborúban rakétakészletének nagy részét, számos harcosát és létesítményét elvesztő szervezet vezetése úgy gondolta, jobb, ha ebből a korlátozott csapásból kimaradnak.
