Ki a kormányválság legnagyobb vesztese?

Dan Barna kormányfőhelyettes nem tágít, szerinte a miniszterelnök nagyszabású politikai válságot idézett elő „a hiúság apró diadala” kedvéért, a krízis pedig elkerülhető lett volna.

Barna Facebook-bejegyzése szerint Florin Cîţu miniszterelnök „látványos ütésre” készült, amely azonban ‘hihetetlen éretlenségre” utal és kártékony a koalíció stabilitása szempontjából.

Pedig igazán nehéz helyzetbe nem annyira a kormány, mint inkább a bizalom megvonásával fenyegetőző Barna került. A megbuktatott egészségügyi miniszteren, Vlad Voiculescun a hozzá nem értésen kívül számon lehetett még kérni a kommunikációs bakik egész sorát, elsősorban a maszkviselés sorozatos elmulasztását. Voiculescu mindent elkövetett azért, hogy a nagyvilág szemében a miniszteri tisztség betöltésére teljességgel alkalmatlannak tűnjön. A szakmai tévedések, a hozzá nem értés azonban elsősorban pártjának, a cioloșiszta PLUS-nak az érdeme.

Dacian Cioloș a kormányalakításnál le kellett nyelje, hogy nem lesz miniszter(elnök), ehelyett pártja a koronavírus tombolása alatt igencsak felértékelődött presztízsű egészségügyi tárcát kapja meg. Egy, az európai értékeket és hozzáértést hirdető pártocska a bizonyítás mezejére léphetett, és nehéz letagadni, hogy bizonyított is – naponta lehet hallani az egészségügyben uralkodó botrányos körülményekről.

A nagyromániás előképzés után igazi „európaivá” vedlett Cioloș nem engedhette meg magának Voiculescu bukását, mint ahogy az USR-PLUS másik elnöke, Dan Barna sem. Ha nem így lenne, Barna legyintene egyet, és azonnal nevesítene a megüresedett miniszteri szék betöltésére egy arra érdemesnek vélt USR-s párttagot (vagy, mint miniszterelnök-helyettes, ő irányítaná ideiglenesen a minisztériumot). Csakhogy a bukott minisztert cioloșék szolgáltatták, így érthető, hogy Barna a saját pártszövetségén belül nehéz helyzetbe került, mert egy érvényben levő politikai alkunak kell eleget tegyen. A PLUS-os káderek leszereplése az USR népszerűségét is megtépázza, így Barnát Cioloșék gyakorlatilag túszul ejtették.  Barna még napokkal a miniszter leváltása előtt is azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy neki személy szerint milyen jó barátai Cîțu meg Voiculescu. Hogy azok-e, valójában érdektelen, de az biztos, hogy Cioloș nem a legjobb barátja, ezt számos, a múltban tett nyilatkozat, odaszúrás bizonyítja.

Így a politikai rövidlátásban szenvedő Barna az ügy legnagyobb vesztese. Akkor ugyanis, amikor az USR egyesítette erejét a csekélyebb népszerűségnek örvendő cioloșiszta párttal, az USR politikusai és támogatói közül nem kevesen úgy látták: nem az USR kebelezi be a PLUS-t, hanem Cioloș nyeli le a nagyobb USR-t. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez így is történt.