Ki nyerné a Kína-Amerika háborút?

ajvan kapcsán magasra csaptak a konfliktushullámok Kína és az Egyesült Államok között. De mennyi esélye van egy konkrét háborúnak és miként futhatna ki a fegyveres összecsapás? Somkuti Bálint szimulációs elemzése!

Az elmúlt napokban szerzőnk előbb a kínai, majd az amerikai haditengerészet jelen helyzetét és állapotát mutatta be cikkeiben. Most a két világhatalom összecsapásának esélyeit latolgatja újabb írásában.

Tizenéves korom egyik meghatározó filmélménye volt az 1983-as War Games, a nagyon fiatal Matthew Broderickkel a főszerepben. Igaz, hozzánk hangalámondásos, kalóz változatban 1988 körül jutott el, de a mondanivalója (a nukleáris háború megnyerhetetlen) és a bemutatott technológia (mesterséges intelligencia, világháború szimulálása képernyőkön) nagyot ütött.

Ugyan már akkor is kicsit kezdetleges volt a szuperszámítógép és a grafika bemutatása, azonban a téma, egy háborús konfliktus számítógépes szimulációja nagyon felkeltette érdeklődésemet. A film megnézése után beugrott, hogy erről a témáról korábban is olvastam, mégpedig Walter Lord kitűnő könyvében, a Hihetetlen Győzelemben. Ott a Midway-i csatát játszották le előre a japán tervezők, amely a történelmi eredményhez hasonló végkifejlettel, súlyos japán veszteségekkel zárult, amit aztán a felsőbb vezetés elvárásainak megfelelően jelentős győzelemre módosítottak.

A háborúk terepasztalos szimulációi, az első úgynevezett wargame-ek már a 18. század elején megjelentek, és a porosz vezérkar által tovább fejlesztett Kriegsspielje nyomán terjedtek el a világon.

Az összes ilyen szimuláció közös vonása, hogy egy adott forgatókönyvet valósít meg, amelyben a kiinduló erők, a szabályok és egyéb korlátozások előre rögzítve vannak.

Az alábbiakban egy hasonló forgatókönyvet mutatok be annak illusztrálására, hogyan nézne ki a valóságban egy Tajvan körüli katonai konfrontáció az Egyesült Államok részvételével.

Tényleges, nemzetközileg kötelező erejű szerződés Tajvan szuverenitásának problémái miatt nem köti az USA-t. Azonban a nemzetközileg is kiemelten jelentős tajvani chipgyártás, valamint a kitűnő alkalom a kihívó megleckéztetésére nagyon valószínűvé teszi, hogy az amerikai vezetés a beavatkozás mellett fog dönteni abban az esetben, ha a jelenlegi hadgyakorlatok fegyveres konfliktussá eszkalálódnak.

A kiinduló alapvetések között mindenképpen meg kell említenünk, hogy egyik fél sem használ tömegpusztító fegyvereket, mert ebben az esetben mind a következmények, mind a folyamatok beláthatatlanok.

Szintén fontos korlátozás, hogy egyik fél sem vet be olyan fegyvert, amelynek létezéséről nincs tudomásunk, mert ezek szintén teljesen képesek felborítani a számításokat.

A fenti bevezető után kezdjünk is hozzá! Az első fázisban ott tartunk, ahol a jelenlegi helyzet. Tartanak az éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatok, és Kína rendszeresen megsérti a hallgatólagosan megállapított elválasztó vonalat. Erre Tajvannak van lehetősége önállóan reagálni, mert a szituáció még nem annyira éles, hogy külső szereplőknek be kellene avatkozniuk.

A légtér- és felségvízsértések ellen a szigetország fegyveres erőinek a hidegháborúban is rendszeresen alkalmazott lépések állnak a rendelkezésükre, hadihajók esetén az úgynevezett lökdösődés.

Ilyenkor fegyverek alkalmazása nélkül, az egyik hajó konkrétan megpróbálja kiszorítani a másikat az adott területről. Ez persze nem jelent felöklelést, szándékos belehajózást a másikba, hanem párhuzamos hajózás esetén a távolság folyamatos csökkentését, majd „véletlen” összekoccanást, mintha két autó próbálná meg leszorítani egymást. Repülőgépek esetén ez a tüzelési pozícióba, azaz a másik gép vagy kötelék mögé kerülést, esetleg a tűzvezérlő radar használatát jelenti, természetesen rakétaindítás nélkül. Mindkét esetben fennáll az esélye, hogy egy-egy forrófejű pilóta vagy parancsnok hirtelen forró konfliktussá teheti az addig is feszült helyzetet. Ugyanígy kirobbanthatja a közvetlen összecsapást egy légi baleset vagy egy hajó süllyedésével és emberveszteséggel járó incidens is, vagy éppen a felek szándékos és erőszakos provokációja, mondjuk egy ellenséges kötelék elleni meglepetésszerű és közvetlen támadás is.

 

Forrás: