Egy korábbi videón, amelyet Frederik Pleitgen, a CNN tudósítója osztott meg a Twitteren, egy T-72-es harckocsi alvázra szerelt TOS-1 rakétavető látható, amely 90 kilogrammos üzemanyag-levegő robbanófejjel rendelkezik, hatótávolsága pedig nagyjából 6 kilométer. A termobarikus – vagy vákuum – fegyverek a hagyományos bombáknál, lövedékeknél sokkal komolyabb pusztítást tudnak végezni.
A vákuumbombák vagy aeroszolbombák kétfázisú lőszerek. Az első fázis apró, szénalapú, gyúlékony, illetve fémdarabokból álló részecskéket szór szét, amelyeket a második fázis begyújt. Ez óriási tűzgömböt hoz létre, hatalmas lökéshullámmal, miközben a robbanás során keletkező vákuum elszívja a környékről az oxigént. A robbanás ideje is jóval tovább tart, mint a hagyományos lőszerek esetében. Az orosz és az ukrán hadseregnél ezeket védelmi állások, bunkerek szétrombolásához használják, szélsőséges esetben pedig barlangok és alagúthálózatok ellen is hatásosak.
Ez a fegyver rettenetes pusztítóerővel bír, és épen a fentiekben leírt működés az, ami miatt mindig aggályos a bevetése. A robbanások ugyanis nagy területen történnek, és rettenetes erejűek, így bevetésük során kevésbé enged meg olyan lokalizált támadásokat, pontosan bemért ellenség elleni támadásokat, mint a ma már hihetetlen jól manőverezhető rakéták. Ez pedig ezt eredményezi, hogy az olyan területeken, ahol a polgári lakosság és a katonaság nem különül el eléggé, ott bizony lesznek polgári áldozatok is.
A fegyver története hol máshol kezdődhetett volna, mint a náci Németországban, és persze mely országok lehettek volna a fejlesztések folytatói, ha nem az Egyesült Államok és a Szovjetunió, akik „leosztották” egymás között a német tudósokat, akik – többek között, de leginkább – fegyverek fejlesztésével foglalkoztak…
A 2000-es években Csecsenföldön, Irakban és Afganisztánban is alkalmazásra kerültek – tehát mind az orosz, mind az amerikai erők alkalmazták – leginkább arra, hogy zárt terekből kifüstöljék az ellenséget.
A friss felvételeken minden bizonnyal a TOS-1A-t láthatjuk működés közben, ugyanakkor – mint említettük – mindkét fél rendelkezik ilyen eszközökkel, így azt, hogy éppen ki használja támadásra, avagy védekezésre, nem tudhatjuk pontosan. De ott van!
