Amíg hazánkban nem ünnep, a világ más tájain, főként az Egyesült Államokban sokak kedvenc időszaka a halloween. A beöltözős, tökfaragós, kéregetős napnak hatalmas kultusza van, sokan már az első falevél földre pottyanásakor elkezdenek hangolódni a jeles ünnepre, és rögtön rohannak tökös pitéért vagy szerecsendiós lattéért. Esetleg mindkettőért.
Az utóbbi években persze itthon is be-be kacsint a halloween szele. Akadnak közösségek, amelyek partit tartanak október utolsó napján, ahol mindenki jelmezt húz, a helyszínt pedig töklámpásokkal és rémületet keltő díszletekkel teszik hangulatossá, esetleg tematikus ételeket is készítenek. Nagyon megéri mindez az áruházláncoknak is, hiszen október közepétől a zöldségesek polcai roskadoznak a különféle tököktől, amikre van is kereslet bőven. Hasonló a helyzet a halloweeni dekorációkkal és csemegékkel is, az utóbbival megpakolt állványok gyakran pillanatok alatt kiürülnek a boltokban. De honnan is ered a halloween, és mi értelme van?
A halloween, mint elnevezés a 16. században környékén alakult ki. A mindenszentek előtti éjszakát az írek All Hallows Even (az evening rövidítése) néven emlegették, a skótok ezt egyszerűsítették le halloweenre, ami a kelták Samhain nevű ünnepére vezethető vissza.
Hagyományaik szerint október 31. és november 1. között eltűnik a határ a túlvilág és a földi élet között, így az emberfeletti lények, illetve a halottak is szabadon járhatnak közöttünk. A nép körében a Samhain a kemény mezőgazdasági munkák után kezdődő pihenés első napját is jelentette, így az írek például házról házra jártak, hogy kántálásukkal elűzzék a rontó szellemeket, cserébe egy kis megvendégelést vagy csekély fizetséget vártak. A pogány kelta hit szerint az említett éj az év legmágikusabb éjszakája, melynek idején szokás volt örömtüzet gyújtani és kísértethistóriákat mesélni, különböző jelekből jósolni. Nem volt viszont tanácsos hosszú utakra indulni, vagy ha mégis erre kényszerült az illető, töklámpásokkal a kezében igyekezett távol tartani magától a nem e világi entitásokat. A töklámpást egyébként eredetileg az írek honosították meg, de létezik erre egy másik história is.
A töklámpást állítólag egy ír mítosz, a Stingy Jack, azaz a Fukar Jack írta be a köztudatba. A legenda szerint egy Jack nevű férfi italozni hívja az ördögöt, de nevéhez hűen nem akart fizetni a fogyasztásáért, ezért meggyőzte a patást, hogy öltsön pénzformát, így kiegyenlítheti a tartozást. Miután a pokol ura eleget tett kérésnek, Jack a zsebébe dugta, és mellé tett egy ezüst keresztet, ami meggátolta az ördögöt a visszaváltozásban. Jack azzal a feltétellel engedte csupán útjára, hogyha egy évig nem zargatja, ha pedig meghalna, nem viszi el a lelkét. Ez így is lett. Később Jack arra vette rá az ördögöt, hogy az felmásszon egy fára és levegyen az ágáról egy gyümölcsöt, ám amikor már fent volt, ismét előkapta az ezüst keresztet, ami nem engedte lemászni az ördögöt. Jack ismét feltételhez kötötte a kereszt eltávolítását, mondván: az ördögnek tíz éven át békén kell hagynia.
Nem sokkal kis játéka után Jack meghalt, a mennyországba pedig nem kapott bebocsájtást alantas földi életvitele miatt, és bizony az ördög is betartotta az ígéretét, és nem engedte belépni a pokolba. Jack útját ezután csak az égő szén világította meg, amiből egy keveset kivájt marharépába pakolt, hogy magával vihesse a sötétbe. Az említett lámpáshoz ki-ki saját verziót használt, Skóciában és Írországban répát és krumplit faragtak, Angliában pedig céklát. Az említett országokból érkezők honosították meg a szokást az Egyesült Államokban is, ahol hamar rájöttek, hogy sütőtökből sokkal esztétikusabb lámpásokat készíthetnek – írta meg a History.
(Forrás: index.hu)
