Mivel Magyarország aligha vádolható revizionizmussal (sőt!), a románok függetlenséget minduntalan a magyaroktól féltő román újságírás már-már egész Románia – ezúttal csak gazdasági és társadalmi – bekebelezését vizionálja.
Az Adevărul (Igazság, Pravda, stb.) című liberális hátterű román bulvárlap Dan Dungaciu és Petrișor Peiu összehasonlító elemzését közölte csütörtökön a centenáriumát ünneplő Romániáról és a regionális vezető szerepre törekvő Magyarországról (itt már megbicsaklik, okafogyottá válik a honféltő okfejtés). A szerzőpáros ugyanis precedens nélküli, rejtélyes történetnek tartja azt, hogy Románia a teljes Fekete-tengeri gázkitermelő kapacitását odaígérte három magyar vállalatnak. A még „tisztázásra váró” történetből – más román kommentátorokhoz hasonlóan – azt a következtetést vonták le, hogy az Magyarországot hozza helyzetbe, ahelyett, hogy Romániát segítené hozzá regionális súlya növeléshez – írja a román lapot idéző MTI.
A szerzők szerint Orbán Viktor nemcsak egy új Magyarországot épít, hanem a Nyugat-Balkánt is magába foglaló teljes közép-európai térség központjává akarja tenni országát (vagyis ha így van, akkor a Balkán, sőt még Románia is Közép-Európához tartozik), regionális energetikai elosztóként, közlekedési gócpontként, oktatási, technológiai és egészségügyi pólusként erősítve nemzetközi befolyását, ezen célkitűzései elérésében pedig egy erős és a teljes térségre kiterjedő „nemzeti polgárságra” támaszkodik.
Az Adevărul cikkírói úgy látják, Magyarország nem revizionista, mert még annál is pragmatikusabb, és Erdély, sőt egész Románia, egyfajta hátországgá vált számára, amelynek lakosságát és erőforrásait saját fejlődéséhez próbálja kihasználni (véletlenül sem arról van szó, amit még a maguk módján a szovjet elvtársak is felfogtak annak idején, hogy egy megcsonkított Magyarország gazdaságilag nem a legjobb kilátásokkal rendelkezik, ezért az új szomszédokkal kell üzleteljen). A piac, az üzlet lényegének meg nem értéséről tanúbizonyságot tevő szerzőpáros kézzelfoghatóbb bizonyítékot is tálal. A gyalázat illusztrálására példaként a Budapest–Kolozsvár gyorsvasút tervét említik (ami így már nyilván nem kéne, meg Romániában amúgy is végnapjait éli a vasút), amely budapesti egyetemekre csatornázná be az erdélyi szürkeállományt, és magasan képzett szakembereket szállítana a magyar IT-cégek számára. Úgy értékelik: a „hátországban” az erdélyi magyarságnak „végrehajtói” szerepet szánt a budapesti politika (talán az erdélyi magyarság veszi majd kézbe a kapát, ha tényleg lesz valami a gyorsvasút tervéből?).
Tegyük hozzá azonban, hogy van egy halvány reménysugár: a román közélet talán még elejét veheti a végromlásnak, amennyiben a honféltő kenyéradókra, a PNL-re bízza magát, nem pedig a magyarok kottájából játszó PSD-re. Ebben a harcban pedig mindig is lehet számítani a szenzációhajhász Adevărul lényeglátó újságíróira.
