Szombaton, 9 óra 34 perckor, 95 éves korában elhunyt XVI. Benedek pápa, a keresztény egyház korábbi feje. A római katolikus egyház történetében Benedek pápa volt az ötödik egyházfő, aki lemondott pápai posztjáról (előtte utoljára közel hatszáz évvel ezelőtt mondott le pápa). A 95 éves korábbi egyházfő állapota régóta romlott, 2013-ban is egészségügyi állapotára hivatkozva mondott le a pozíciójáról.
Hosszú betegeskedés után meghalt XVI. Benedek pápa. Először Ferenc pápa adott hírt arról, hogy a 95 éves Benedek „nagyon beteg”, és arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte. A halálhírt a Vatikán szóvivője jelentette be egy nyilatkozatban.
XVI. Benedek Joseph Aloisius Ratzinger néven született 1927. április 16-án a németországi Marktl am Innben, a Passaui Egyházmegye területén. Joseph Ratzinger Maria és Josef Ratzinger harmadik gyermekeként született, apja csendőrként, anyja pedig házassága előtt szakácsként dolgozott. A Passaui Egyházmegye XVI. Benedekről szóló írása szerint a család „egyszerű és szerény” körülmények között élt.
„A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad” − írta Benedek pápa Deus caritas est (Az Isten maga a szeretet) című, a keresztény hitről szóló enciklikájában. Később Életutam: XVI. Benedek önéletírása című könyvében azt is elmondta, hogy számára ez az első nagy, meghatározó pillanat a megkeresztelése volt. Úgy gondolta, Istennel először a Szent Oszvald-plébániatemplomban találkozott, ahol a születése utáni napon őt keresztelték meg elsőként az újonnan megszentelt vízből.
Csendőr édesapját többször is áthelyezték, Joseph gyermekként Tottmoningban járt az akkori ágostai kolostor óvodájába, iskoláskorára viszont már Aschau am Innbe költöztek. Ahogy akkor minden német fiatalnak, 14 éves korában neki is kötelező volt beállnia a náci Németország ifjúsági szervezetébe, a Hitlerjugendbe. A pápa egy 2008-as New York-i látogatásán beszélt nyilvánosság előtt először erről, illetve arról, hogy a második világháború végén egy rövid időre be is sorozták a hadseregbe, ahonnan végül dezertált. Beszédében azt mondta,
„Tinédzseréveimet egy sötét rezsim árnyékolta be, amely azt hitte, mindenre tudja a választ. Hatása egyre nőtt, behatolt iskolákba és polgári testületekbe, politikába és még a vallásba is az előtt, hogy felismerték benne a szörnyeteget. Száműzte Istent, és így érzéketlenné lett bármi jó és igaz iránt.”
A háború után Joseph Ratzinger 1946-ban teológiát kezdett tanulni, először a freisingi Filozófiai-Teológiai Főiskolán, majd a Müncheni Egyetemen. Őt és testvérét, Georg Ratzingert 1951-ben szentelték pappá. Rövid lelkipásztori tevékenykedése után úgy döntött, tovább folytatja tudományos útját, 1953-ban doktorált Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című disszertációjával, majd professzor lett korábbi a freisingi főiskolán. Kilenc évvel később fiatal teológusprofesszorként elkísérte Josef Frings kölni bíborost a második vatikáni zsinatra, ahol a tanács egyik legfontosabb tanácsadója lett. 1977-ben VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki, ezután pápává választásáig bíborosként tevékenykedett, 2002-től a bíborosi kollégium dékánjaként. Mindeközben könyveket írt a kereszténység és a hit jelentéséről A keresztény hit vagy például A liturgia szelleme címen.
