Értékes leletre bukkantak a régészek a kolozsvári Wesselényi (Ferdinand) utca felújítását megelőző feltárások során: megtalálták a középkori város északi kaputornyát.
Kolozsvár egyik középkori kaputornyát, az északit találták meg a régészek a kincses város egyik legforgalmasabb útjának, a Wesselényi (Ferdinand) utcának a felújítása során. Ez az első felszínre került középkori kapuja a városnak, írta a Mediafax. Az értékes felfedezésről Sorin Cociş régész, a Régészeti és Művészettörténeti Intézet munkatársa számolt be a hírügynökségnek, aki szerint az A kategóriás műemlék szerdán bukkant napvilágra. Elmondta, hogy az útszakaszon az intézet mellett az Erdélyi Történeti Múzeum, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szakemberei dolgoznak, az ő kutatásaik nyomán bukkant felszínre a város egyik középkori bejárata.
A szakember szerint a kaput észak-dél irányban 1,30 méter széles kőfal határolja, eddig ennek 11 méteres szakaszát sikerült felfedni, de folytatják a feltárást. A szakember szerint az Óvár tornyos kőkapuját 1404-ben építették és 1873-ban, a város fejlődésével és terjeszkedésével bontották le.
Sorin Cociş elmondta, folytatják a régészeti feltárást a térségben, azonban a városkaput nem tudják a maga valójában megmutatni a nagyközönségnek, a földben fogják konzerválni. Legfeljebb az úttesten jelölhetik meg annak helyét, illetve a helyhez közel, egy maketten mutathatják meg, hogyan is nézett ki. Az Óvár Kolozsvár legrégebbi része, amely a belváros északnyugati részén helyezkedik el.
Az Óvár (vetus castrum) megnevezés a 15. századtól kezdve jelent meg a dokumentumokban, miután a város új erődítését 1405-től kezdték el építeni, olvasható a Wikipédián. A négyszög alakú, mintegy hét hektárnyi területet az első középkori várfal határolja. Az Óvár részben ma is látható falait szász hospesek építették fel a tatárjárás után, a 13. század második felében. A falak négy sarkán egy-egy bástya állt; a várfalak előtt a déli és a délkeleti oldalon vizesárok biztosította a védelmet. Az építkezésnél gyakran használtak római kori faragott köveket és téglákat. A várfalak előtt a déli és a délkeleti oldalon vizesárok biztosította a védelmet.
Egy 1737-ben kelt leírás szerint „Az Ó-várba hajdon két nagy kapun s ugyan annyi kis kapun vagyis ajtón lehetett bejutni, melyek közül az északi nagy kapu és kis ajtó ma kővel és mészszel berakva áll, csak alattok van nyílás hagyva, hogy a vár egy részéből egybegyűlő víz kifolyhasson. A délre nyiló kapu, valamint a kelet-déli kis kapu csak lóháton és gyalog való bejárásra alakítva át, ma is nyitva áll. Az utóbbi kis ajtó felett egy ötödik kerek torony emelkedett.”
[Forrás: Krónika]
