A papír, vagy posztmodern korunkban a virtuális médiafelület, sok mindent elbír. Bárki, – jellemzően jól megfizetett bértollnokokról beszélünk – aki képes többé kevésbé érthetően megfogalmazni mondandóját, leírhat szinte bármit, legyen annak bármily csekély a valóságalapja. Csúsztathat, ferdíthet, vádaskodhat, összemoshat, nagyvonalúan átléphet kemény tények felett, hazudozhat, sőt akár becsületsértésig menően rágalmazhat is, a nyomdafesték majd mindent elbír. Persze ettől még az igazság nem lesz az ő oldalán.
A Bihar megyei RMDSZ több ilyen bértollnokot is alkalmaz – megnevezni nem fogjuk őket, hiszen mindenki ismeri a mindenkori táskahordozók e fogalmazni és írni is képes csapatának tündöklő csillagait. Ők azok, akik mindent megmagyaráznak, helyes megvilágításba helyeznek, rámutatnak, kimutatnak, és beszámolnak, mindig és mindenütt ahol a tulipános párt érdekeit kell megvédeni, „megvalósításait” feltupírozni, három évtizedes ígéreteit újracsomagolni, bukásait, kínos leégéseit, beváltatlan kampányszlogenjeit sikerré varázsolni, a választó számára emészthetővé tenni szükség mutatkozik. Munkájukért cserébe pénzt, paripát fegyvert kapnak, ott sertepertélhetnek a nagyfőnökök társaságában, fontosnak érezhetik magukat hiszen ők tényezők: véleményt formálnak, kényelmes fotellel, kiemelt fizetéssel járó mandátumokat érő szavazatokat hoznak az egyedül üdvözítő tulipános szövetség konyhájára, és persze ütik az ellenséget, – amely, hogy hogy nem, szinte mindig magyarok közül kerül ki -, ahogy azt a munkásmozgalmi propagandisták nagykönyvében megírtak szerint kell.
Ők azok, akik helyeslően bólogató mikrofonállványként (elnézést a képzavarért) kérdeznek alá mindenkori főnökeiknek, legyen az korrupcióért és pénzmosásért vád alá helyezett volt megyefőnök, vagy éppen táskahordozóból Bihar megyei tulipános kisistenné avanzsált, újságírókat fenyegető, manipuláló, a másként gondolkodókat legszívesebben eltűntetni szándékozó parlamenti képviselő. Ők azok, akik az egyetlen Bihar megyei magyar nyelvű napilapot silány pártpropaganda kiadvánnyá aljasították, akik a magyar nyelven naponta többször is erőszakot téve olvashatatlan, érdektelen és leginkább a kommunista propagandát idéző cikkeket nyomnak le az egyre fogyatkozó olvasótábor torkán, alaposan nyakon öntve őket a rejtett vagy nyílt RMDSZ dicsőítéssel.
Ők azok, akik rendelésre bármikor belerúgnak egy másik magyarba, csak mert az nem az ő pártjukat választotta. Ők azok, akik megmagyarázzák, milyen jó és sikeres volt az RMDSZ eddigi három évtizedes nagyváradi és Bihar megyei ténykedése, és mennyire káros az, hogy a megyeszékhely polgármestere magyar tanácsadót mert maga mellé venni. Ők azok, akiknek minden jó, sőt nagyszerű volt amit Ilie Bolojan csinált, míg az alpolgármestert Bíró Rozáliának hívták, és ugyanők azok, akiknek szemében Ilie Bolojan egy sovén, magyarellenes, inkompetens, városvezetésre alkalmatlan őstulok lett (micsoda éles szemű felismerés, bravó) amióta a tanácsadója neve Zatykó Gyula. Aki egyébként mindenért IS hibás, ami Nagyváradon a magyarokat érinti.
Ők azok, akik fizetett propagandacikkekben azon jajonganak, hogy Váradon már kritizálni sem szabad. Ez az a csapat, amely arról beszél, hogy az ellentábornak „komplett médiapaletta” áll rendelkezésére az eredményei felmutatására, míg szegény tulipánosokat olyannyira elnyomják, hogy be kell érniük egy napilappal, számos hírportállal, egy televízióval, és persze a közösségi médiával. Féltik a sajtót olyanok, akik oroszlánrészt játszottak az egyetlen valóban független Bihar megyei napilap, a Reggeli Újság RMDSZ-es megrendelésre történt „kinyírásában”.
A propagandisták gátlástalanok. Jó fizetésért nem tétel nekik egy közösség jövője, nem számít mit kell hazudni ma, és mit holnap, akkor sem, ha a holnapi hazugság a tegnapinak éppen szöges ellentéte. Hírből sem ismerik a haza bölcse, Deák Ferenc gondolatát: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” Mert ha ismernék, és komolyan vennék, el kellene kezdeniük más állás után nézni, mert egyébként éhen halnának. Propagandisták pedig addig lesznek Bihar megyében (is), míg a posztkommunista beidegződésekkel operáló, maffiaszerűen szerveződő versenypárt, az RMDSZ meg tudja fizetni őket, a mi adónkból. Erre is gondoljunk, mikor a szavazófülke magányában a pecsétet kezünkben tartjuk. Rajtunk is múlik, meddig hazudnak még a szemünkbe, a mindent jobban tudók, mindenhez jobban értők.
A címben szereplő idézet Joseph Göbbelstől származik.
Szabó Nimród
