Van egy román politikus, akinek a nevét többet hallani mostanság, mint a sajátunkat, egy olyan személy, aki hivatalosan csak a képviselőház elnöke, ám sokak szerint ő vezeti az országot. A román politikában való jelentőségét nem is kell igazán ecsetelni, jól lefesti az, hogy Orbán Viktor is többször tárgyal vele, mint Románia miniszterelnökével. Igen, Liviu Dragnearól van szó. De mit is tudunk róla? Hogy vált ekkora hatalom birtokosává? A továbbiakban ezt próbáljuk összegezni.
Ahhoz, hogy igazán átláthassuk Dragnea karrierjének útját, vissza kell tekintenünk 2004-be, amikor is az elnökválasztást a PNL-PD jelöltje, Traian Băsescu nyerte. Az ezt követő parlamenti választáson a PSD-PUR választási szövetség, bár több szavazatot kapott, a frissen megválasztott elnök mégis a D.A. szövetség jelöltjét, Călin-Popescu Tăriceanut kérte fel miniszterelnöknek, aki az RMDSZ-szel és a PUR-al az oldalán létrehozta a kormányt.
A PNL-ből kivált egy PLD nevezetű párt, amely nemsokkal ezután egyesült a PD-vel, így létrejön a PDL. 2007-ben a miniszterelnök kormányátalakítást hajt végre, eltávolítja a PD minisztereit. A román politikát Băsescu-ellenes hangulat járja át, az elnökkel való ellenérzéseik végett közelít egymáshoz a PNL és a PSD, az utóbbi még bizalmatlansági indítványt is kezdeményez az elnök ellen, ami eredményeként népszavazást írnak ki Băsescu ellen. Ez az esemény nagyon fontos, ha Dragneat vizsgáljuk, hiszen korábban a PD-ben politizált, és miután átlépett a PSD-be, aktívan részt vett a Băsescu elleni kampányban. Utólag 2 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, mivel csalásra bujtotta fel a választási bizottságok tagjait az érvényességi küszöböt meghaladó részvétel elérése érdekében, ami az államelnök leváltását vonta volna maga után.
2008-ban parlamenti választások következtek. A PSD-PC választási szövetsége szerezte a legtöbb szavazatot, azonban a rendszernek köszönhetően a PDL eggyel több mandátumhoz jutott. Băsescu Theodor Stolojant kérte fel kormányalakításra, a PDL-ből. A tárgyalások meglepő fordulatot vettek, és nagykoalíció jött létre azáltal, hogy a PDL összeállt a PSD-PC-vel. Miután Stolojan egészségére hivatkozva visszaadta megbízatását, Băsescu Emil Boc-ot jelölte ki miniszterelnöknek.
Itt lép be Dragnea az országos politikába. Addigra már egy elég erős hátországot sikerült kiépítenie, mint a Teleorman Megye Tanácsának elnöke és a pártja alelnöke. Emil Boc meghívására belügyminiszter lett az új kormányban, azonban ezt a tisztséget csak tíz napig töltötte be. Lemondását azzal indokolta, hogy a kormány túl kevés pénzt különített el a közigazgatási és belügyi szaktárca számára a költségvetésben, és így nem tudja teljesíteni a kitűzött célokat. A koalíciós kormány a konfliktusok melegágyává vált és a PSD megszavazta a kormányellenes bizalmatlansági indítványt, így az megbukott. Dragnea jól mérte fel a helyzetet, és még időben kilépett, így megőrizve a nevének tisztaságát és a kormány bukását követően sokkal erősebb helyzetből indult a párton belüli pozíciókért.
Az elnök újból Boc-ot kérte fel kormányalakításra, ám most már a PSD képviselői nélkül. Ezen kormányzati ciklus egybeesett a válsággal, az állam az IMF-hez fordult segítségért, az ÁFA emelése, bér- és nyugdíjcsökkentések vártak az országra. Ezek a döntések meggyengítették Boc parlamenti támogatottságát, ennek hatására 2012 februárjában lemondott. Helyére az elnök Mihail Răzvan Ungureanut állította, akit nem sokkal beiktatása után az ellenzék, kiegészülve a kormánypártot elhagyó képviselőkkel, bizalmatlansági indítvány útján lemondatott.
Az államelnök, Traian Băsescu, bár mindig is ellenséges viszonyban állt a szociáldemokratákkal, nem tehetett mást, mint hogy a párt elnökét, Victor Pontát kérte fel kormányalakításra. A PSD-kormány már képes volt hatalomban maradni a 2012-es választásig, amelyen a PSD és a PNL közös lista révén megszerezte a parlamenti mandátumok ⅔-át. Dragnea nagyon megerősödve jött ki ebből a megmérettetésből, hiszen parlamenti mandátumot szerzett, a Képviselőház elnökének választották, és ő lett Románia közigazgatási és regionális fejlesztésekért felelős minisztere.
A Ponta által vezetett kormányon belül szintén koalíciós viták kezdődtek, így 2014-ben a PNL ellenzékbe vonult. Ekkor csatlakozott a szociáldemokratákhoz az RMDSZ. Ugyanebben az évben a miniszterelnök indult az államelnöki tisztségért, azonban miután vereséget szenvedett és a magyarság látványosan a PNL jelöltje, Klaus Iohannis mögé állt be, az RMDSZ is kilépett a kormányból. Végső soron a Szociáldemokrata Párt a liberális ALDE-val és a szatellitpártjaként működő UNPR-vel alakított kormányt.
Ez alatt Victor Ponta személye gyengülni kezdett, plágiumbotrányba keveredett, és több korrupciós ügyben is felmerült a neve. Többrendbeli okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnrészesség vádjával bíróság elé állították. Végül 2015-ben a Colectiv nevű szórakozóhelyen történt katasztrófát követően lemondott mind a miniszterelnöki, mind a pártelnöki tisztségéről.
Ekkor lépett Dragnea. Mint a párt legbefolyásosabb alelnöke, könnyedén szerezte meg a párton belüli hatalmat. Először is a párt belső köre általi választáson mérettette meg magát a nála jóval esélytelenebb jelölttel, Rovana Plumb-al. 65%-al megnyerte a küzdelmet, és ezt követően már a párt teljes tagsága elé egyedüli jelöltként állhatott ki, így a szavazáson elért 97%-os eredményével nagyon erős legitimitást szerzett magának.
Klaus Iohannis, Ponta lemondása után, egy szakértői kormányt nevezett ki. Mint frissen megválasztott pártelnöknek, Dragneanak a következő választásig nem kellet a kormányzat kérdéseivel foglalkoznia, ezek helyett figyelmét a PSD kampányára és a párton belüli hatalmának megszilárdítására fordíthatta. Már a Boc kormány alatt is nevezetes volt a miniszterekkel és különböző párton belüli befolyásos személyekkel ápolt jó kapcsolatairól, ezeket felhasználva kitisztította a párt vezetői közül azon személyeket, akik kritikát fogalmaztak meg vele szemben, vagy veszélyt jelentettek a hatalmára.
Eljött a 2016-os parlamenti választás és a PSD győzelmet aratott. Dragnea azonban nem vehette át a miniszterelnöki tisztséget, hiszen büntetett előélettel rendelkezett, és ugyanebben az évben újabb ügyek is felmerültek a neve kapcsán. A Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (DNA) először hivatali visszaélésért és hamis okiratok kiállításáért állította bíróság elé, majd EU-s pénzek elsikkasztásáért és bűnszervezet létrehozásáért is nyomozni kezdtek ellene. Ezek viszont egyáltalán nem akadályozták meg a pártvezért abban, hogy a tényleges hatalmat megragadja. Sorin Grindeanu személyében egy bábnak szánt párttársát nevesítette miniszterelnöknek és nyíltan ki is jelentette, hogy a kormány tagjainak kiválasztásánál az elsődleges szempont a lojalitás volt.
Azáltal, hogy a minisztériumok számát 25-re és a miniszterekét 27-re növelték (ebből mindössze 4 helyet kapott a koalíciós partner ALDE), egy nagyon bürokratikus és kaotikus kormányt teremtettek. Így sokkal kevesebb hatalom kerülhetett egy személy kezébe, ezzel ellehetetlenítve, hogy bárki megerősödjön, és a kormány minden tagja könnyen leválthatóvá, pótolhatóvá vált. Grindeanu helyettesének azt a Sevil Shhaideh-et nevezték ki, aki Dragnea előző jelöltje volt és miután köztudomásra jutottak iszlám kapcsolatai, illetve a pártelnökhöz fűződő viszonya, Klaus Iohannis nem volt hajlandó miniszterelnökké tenni. Rajta kívül is sok érdekes minisztert neveztek ki, akikben csak egy közös volt: mindenki Dragnea emberének számított.
A kormányfő első lépései közt kinevezte Mihai Busuiocot, Dragnea bizalmi emberét, a miniszteri rangú kormányfőtitkárság élére. Miután Grindeanu és csapata sikeresen stabilizálta hatalmát, az első intézkedések közt kormányrendelettel módosította a büntető törvénykönyvet. A módosítás értelmében nem indítható eljárás azon hivatali visszaélések ügyében, amelyek esetében az okozott kár nem haladják meg a 200 000 lej összeget. Gondoljunk csak vissza, hogy kit vádolnak hivatali visszaéléssel? Mintha csak Dragneára írták volna.
A fent említett rendeletet azonban a közvélemény nem vette jó néven, az ellenzék is nagyon ráállt a témára, és több tízezer ember vonult utcára. Ekkor kezdett megromlani a miniszterelnök és a pártelnök kapcsolata. Grindeanu nem tartott ki a rendelet mellet, és miután azt visszavonta, szemmel láthatóan elhidegültek Dragneával. A kettejük közti konfliktus csúcsán a kormányfő visszahívta tisztségéből Mihai Busuiocot, aki, mint korábban említettük, Dragnea bizalmasának számított. Ezt még tetőzi, hogy a helyére Victor Pontát, az aktuálpolitikába visszatérő ex-pártelnököt nevezte ki, aki nyílt kritikát fogalmazott meg a jelenlegi vezetésről és kihívóként lépett fel.
Nem sokkal ezt követően a PSD-ALDE koalíció parlamenti frakciója bizalmatlansági indítványt kezdeményezett Grindeanu kormánya ellen. Ezt meg is szavazták és így eltávolították a saját párjaik kormányát, hogy újra Dragnea bizalmasai juthassanak hatalomra. A kormány élére Mihai Tudose állt, akit személyesen a pártelnök nevesített és terjesztett Klaus Iohannis elé.
A Tudose kormány alatt Románia botrányokban gazdag időszakot élt meg, több kormánytag kényszerült lemondásra korrupciós vádak miatt, és a miniszterelnök még akasztással is megfenyegette a székely zászlót kitűzőket. Az ő kormánya azonban nem ezekbe bukott bele. Egy bukaresti pedofil rendőr ügye kapcsán lehazugozta a belügyminisztert, Carmen Dant, aki köztudottan Dragnea támogatását élvezte. Ha ez még nem lett volna elég, a bürokrácia csökkentése nevében újra próbálta szervezni a kormányt, csökkentve a miniszterek számát és erősítve a saját pozícióját, természetesen Dragnea kárára. A pártelnök azt is kifogásolta, hogy nem nyújtotta be a friss kabinet újra a BTK. módosítást. A PSD végrehajtó bizottsága ezek után megvonta a támogatását Mihai Tudose-től.
Mindezek után Liviu Dragnea bejelentette, hogy nem nevez meg új miniszterelnök-jelöltet, hiszen már kétszer csalódást okoztak jelöltjei. A kormány új vezetőjét immáron a párt kongresszusa választhatta meg, aki nem más lett mint Viorica Dăncilă. Jelenleg is ő Románia kormányának vezetője és a pártelnök eddigi leghűségesebb támogatottja. Kinevezése óta folyamatosan együtt mutatkozik Dragneával, és eddig még semmiben nem kérdőjelezte meg annak akaratát. Tavasszal pont abból lett botrány, hogy Klaus Iohannis megvonta tőle a bizalmat, mivel a hatáskörén kívül képviselte Romániát Izraelben, ahova Liviu Dragnea társaságában utazott.
Összegezve elmondható, hogy bár Dragnea neve a korrupció szinonimájává lett, a hatalma töretlen és nem is igazán látjuk annak végét. Felvetődik a kérdés, hogy mi tarthatja meg a szavazóit így is? Mit gondol az, aki a PSD-re szavaz? Érdekes jelenség, hogy a jelenlegi kormányzat mindezeket összeesküvés elméletekkel magyarázza: A külföldi támogatású érdekkörök próbálják megbuktatni a román demokráciát, és a PSD (élén Dragneával) Románia függetlenségének kiharcolásáért küzd. Nem ismerős ez egy picit?
Szabó Nimród
