A koronavírus terjedése okozta általános pánikban szinte észrevétlen maradt Potápi Árpádnak, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának egy, az erdélyi magyar politikai életet érintő kijelentése. Egy múlt heti budapesti sajtóbeszélgetésen ama kérdésre, hogy mi a véleménye az Erdélyi Magyar Szövetség néven pártfúziót tervező kezdeményezésről, az államtitkár sommásan annyit felelt: negatív. Mit mondjak, tiszta beszéd.
Röviden: azt jelenti, hogy Potápi Árpád – s egyben a magyar Miniszterelnökség – nem helyesli, hogy az RMDSZ alternatívájaként fellépni óhajtó erdélyi magyar polgári, konzervatív erők a jövőben egyetlen politikai szervezetbe tömörülve próbálják szavazóik érdekeit érvényesíteni. Mint tudjuk, az erdélyi magyar nemzeti oldal belső megosztottsága, illetve külső tényezők hatására, korábban két pártba – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – oszolva próbálták – igaz, nem sok sikerrel – lebontani az RMDSZ által képviselt egypárturalmi rendszert.
Összefoglalva: pénz, paripa, fegyver az RMDSZ birtokában, ezek után nem csoda, hogy más számára nem nőhet fű a politikai prérin. Ezért érthetetlen számomra, ahogyan az államtitkár úr ukmukfuk nehezményezi az Erdélyi Magyar Szövetség létrehozását. Ezek után el kellene gondolkodniuk sokaknak – magának Potápi Árpádnak is –, hogy értéknek tekintendő-e a politikai pluralizmus vagy sem. Az nem érv, amikor a Fidesz-KDNP az RMDSZ mellett teszi le a garast, hogy – legalábbis az eddigi választások eredményei szerint – őket támogatják a választópolgárok is. Hát kit is támogathatnának, ha mind a román, mind a magyar állam azon van, hogy rajtuk kívül más ne is látszódhasson?
Kérdés: vajon mit szólnának a Fidesz és a KDNP szimpatizánsai, ha – az egységben az erő hamis jelszavára hivatkozva – arra próbálnák rávenni őket, hogy összefogjanak Gyurcsány Ferenccel és pártjával?
Szentgörgyi László/erdelyilevelek.pestisracok.hu
