Minden idők leghíresebb óceánjáróját, a Titanicot, 1912. április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor elnyelte az óceán, bő két és félórával azután, hogy megkísérelt kikerülni egy későn észrevett jéghegyet. Az elfordulási manővernek köszönhetően a Titanic elkerülte ugyan a jégheggyel való frontális ütközést, de a luxus óceánjáró kormányfél felőli oldalát mintegy 90 méteres hosszúságban a vízvonal alatt végigszántotta a jéghegy sarkantyúja. A kitérési manővert irányító William Murdoch, a Titanic szolgálatos első tisztje amikor látta, hogy az utolsó pillanatban a hajó orra elfordult és a csónakfedélzet fölé magasodó jéghegy elszáguldott az óceánjáró mellett, megkönnyebülten felsóhajtott. A hídon eluralkodó pillanatnyi öröm azonban korán jött, mert a félresikerült manőver miatt végzetesnek bizonyult sérülés érte a Titanicot. Ma már egyértelmű, hogy sokkal jobb lett volna, ha a Titanic inkább frontálisan ütközik a jégheggyel.
