Beszélgetés Bíró András Zsolt antropológussal, humán biológussal, a Magyar-Turán Alapítvány elnökével a magyarok keleti rokoni kapcsolatairól, a Kurultájról, az Ősök Napjáról.
– Hogyan született meg a Kurultáj ötlete, melyek voltak a csírái a rendezvénynek?
– Korábban számos hagyományőrző egyesület, kisebb-nagyobb csapat létezett Magyarországon, meg szerte a Kárpát-medencében, de igazából a hagyományőrzést nem fogta össze senki. Mert tudjuk, hogy 2010 előtt mások voltak a politikai viszonyok, olyan kormánya volt Magyarországnak, amely nem igazán támogatta az ilyen jellegű kulturális missziókat. Szerencsére 2010 után pozitív irányba fordult ez a folyamat is. Mi pedig ezeket a kisebb-nagyobb hagyományőrző csoportokat, íjászokat, lovasíjászokat, akik összejártak, igyekeztünk összetartani. Én antropológus, humán biológus vagyok és az őstörténeti kutatással foglalkozom. Ennek kapcsán a Magyar Természettudományi Múzeumban írtam akkor a szakdolgozatomat, adatbázist készítettünk antropológiai és genetikai alapon. Közép- Ázsiában is akkor, a rendszerváltás után alakultak a kapcsolatok. Sokat utaztunk, s az egyik expedíciónk során hallottunk a kis magyar törzsről. Azt már az antropológiai modell jelezte, hogy a nyelvészeti hipotézissel ellentétben, hogy nemcsak az Ural hegységig lehet a magyarság eredetét visszavezetni, hanem sokkal keletebbre kell keresnünk az őshazát. Ezért kialakítottunk kapcsolatokat Kazakisztánban, Üzbegisztánban. A modern antropológia által felvázolt modellt az utóbbi évek genetikai kutatásainak eredményei is sok pontban igazolják. Jól azonosítható kapcsolatokat sikerült kimutatni a honfoglaló népesség bizonyos mintái – Felső-Tisza-vidék, Duna-Tisza-közi régió – valamint az Altaj-vidék és a közép-ázsiai régió főleg türk eredetű népességeinek mintái között. Szintén új és érdekes eredmény az, hogy a honfoglalás kori népesség néhány csontvázából izolált DNS-minták egyértelmű kapcsolatot mutattak mind apai, mind pedig anyai ágon is a Kárpát-medencei hun elit, valamint a közép-ázsiai hun, nyugat-kazakisztáni leletek között.
Tehát a hun kori népesség egy része a Nyugati Hun Birodalom felbomlása után a későbbi lovas nomád törzsszövetségek, így köztük az onogurok és a magyarok között él tovább.
