A tudósok drámai változásokra figyelmeztetnek az Antarktisz egyik legnagyobb gleccserénél, amely a következő évtizedben szétrepedhet.
Amerikai és brit tudósok vizsgálódnak a Thwaites-gleccsernél, mert olvadása aggasztó mértékben felgyorsult. Azt feltételezik, hogy az elejénél egy hatalmas lebegő rész, amely eddig meglehetősen stabil volt, mára vészesen meggyengült és félő, hogy úgy reped szét, mint a kocsik szélvédője. Már így is évente mintegy 50 milliárd tonna jég porlik bele az óceánba, ám ez még nem növeli jelentősen a tengerek átlag vízszintjét.
Azonban a gleccser mögött van egy óriási kiterjedésű jégtömb, amely – ha elolvad a gleccser – széteshet és az viszont már drámian emelheti a vízszintet, akár civilizációnkat is fenyegetve.
Ez a pusztító forgatókönyv nem rövid alatt következne be, viszont a legújabb vizsgálatok szerint a gleccser a melegedő éghajlatra egyre gyorsuló olvadással reagál.
Rendesen november a tudományos kutatások időszaka az Antarktiszon, ilyenkor ugyanis viselhetők a mínuszok és a nap sohasem nyugszik le, mindig a horizont fölött marad. Maga a Thwaites-gleccser az Antarktisz nyugati felén található, 182 ezer négyzetkilométeren terül el, vagyis akkora nagyjából, mint Florida és kétszer nagyobb Magyarországnál. Az elmúlt 30 évben a jégtömeg mozgása az eddigi kétszeresére gyorsult.
A bajt az okozza, hogy a gleccser egyik ékszerű, vékony pereme az óceánba nyúlik, amely folyamatosan melegíti a jeget. Jelenleg a jégpad keleti része a víz alatti kőzetekhez tapad, itt a jégtömeg mozgása lassabb, mint a jégpad nyugati részén, amely viszont nem rögzül sziklákhoz. A tudósok azt feltételezik, hogy a keleti rész éveken belül leválik a kőzetekről, és ezután az egész jégtömeg instabillá válhat, a keresztrepedések révén pedig feldarabolódik.
Úgy képzelem el, mint az autó szélvédőjét, amelyen előbb hajszálvékony repedések jelennek meg, amelyek egyre hosszabbak lesznek, aztán amikor zökken egy nagyot a kocsi, akkor a szélvédő szétrobban apró darabokra
– mondja dr. Erin Pettit az Oregon Egyetem egyik kutatója.
Azt is érdemes hozzátenni, hogy a gleccser mögöttes, további jeges területeket is véd. Ha ezek elolvadnának, akkor az valóban 2-3 méteres tengerszint emelkedéshez vezetnének.
A SARKI GLECCSEREK PUSZTULÁSA EGYÉBKÉNT UGYANAZT A FORGATÓKÖNYVET KÖVETI.
A folyamatosan melegedő óceán vájatot alakít ki a vízbe lógó jégtömeg alatt, amelynek eredményeként a gleccser elvékonyodik és megroggyan. Nem sokkal ezután a jégtömeg leszakad a szilárd kőzetű talpazatáról, majd lebegni kezd. A gleccser még inkább meggyengül és már saját tömegét sem bírja el, sorra szakadnak le róla a jégtömbök, amelyek aztán elolvadnak.
A Thwaites-gleccser egyébként önmagában is egy veszélyes, nehezen megközelíthető hely az Antarktiszon. A szakértők az elmúlt években felfedeztek benne egy 300 méter magas üreget, amelyet a melegedő tengervíz „mosott ki”, illetve annak eredményeként olvadt ki. A számítások azt mutatják, hogy a lyuk helyén egykor mintegy 14 milliárd tonna jég volt, amely az utóbbi években olvadt el. Ez pedig azt jelenti, hogy a Thwaites-gleccser már nem kapaszkodik kellően a tenger alatti kőzettömbhöz. Ezek a gleccser alatti üregek pedig azért lényegesek, mert méretüknél fogva szerepet játszanak az olvadásban. Mivel az üregek révén egyre több hő és víz kerül a gleccser alá, egyre gyorsabban olvad, méghozzá belülről.
A szakértők attól tartanak, hogy a fentebb leírt sors vár a Thwaites-gleccserre is. Ha pedig ez bekövetkezne, az valóban civilizációnkat fenyegető katasztrófa lenne, mert a több méteres vízszint emelkedés már nemcsak olyan tengerparti városokat fenyegetne, mint Miami, Hamburg vagy éppen Hongkong, hanem a tengerektől, óceánoktól messzebb fekvő lakott területeket is.
