Ennyi volt az az összeg, amit Koronka község RMDSZ-es önkormányzati képviselői nem szavaztak meg a magyar nemzeti ünnepre. Nem azért, mert szegény a község. A deficit nem a költségvetésben, hanem a magyarságban és gerincben mutatkozott meg.
Meleg tea és kalács, bizony jól jönnek ezek még március közepén is, főleg egy szabadtéri rendezvényen, ahol az ünnepi beszédek és szavalatok nem biztos, hogy felmelegítik az ember vérét, még akkor sem ha március 15-ről, a legszentebb magyar ünnepről van szó. A koronkai helyi tanács RMDSZ-es többsége mégsem szavazta meg azt az 500 lej közpénzt, amiből teát és kalácsot lehetett volna osztogatni az ünneplőknek, egy nagyon egyszerű oknál fogva: az ötlet az EMNP képviselőjétől származott.
Miután próbáljuk megemészteni ezt a nem kispályás kicsinyességet és szűklátókörűséget, idézzünk fejünkbe pár szlogent, csak úgy, a kontraszt kedvéért: „Minden magyar számít”, „Mindig a magyarokért”, „Együtt, tovább”, „Kell valaki, aki kiáll a magyarokért”, „Biztonságot a közösségnek”, és így tovább. Szokták mondani, hogy egy dolog a választási kampány, és egy másik ami utána jön, és ez a kijelentés most a koronkai példán tökéletesen beigazolódott. A helyi RMDSZ megbukott magyarságból, őszinteségből, gerincességből, de még politikai tisztánlátásból is.
Azzal mindenki tisztában van, hogy az RMDSZ a legfelső vezetőktől kezdve egészen a legutolsó párttagig eltiprandó versenytárskánt, sőt mi több ellenségként tekint az EMNP képviselőire. Ez a hozzáállás sok esetben zsigeri gyűlöletig fajul, és ez az érzés elhomályosítja a tisztánlátást, és nem egyszer rossz döntések meghozatalára sarkallja a „szövetség” képviselőit, aminek egyaránt kárát látja a közbeszéd, a magyar közösség, és főleg az RMDSZ. Nem lehet ugyanis azt sehogyan jól megmagyarázni, hogy egy magyar többségű község magyar képviselői nem akarnak közpénzt adni a legnagyobb magyar ünnepre, csak azért, mert nem az egyedül üdvözítő érdekképviselet jeles tagjainak jutott eszébe az ötlet. Különösen nehéz ezt úgy kimagyarázni, hogy a kölcsönösség jegyében a román pártok helyi képviselői is megszavazták ezt az összeget. Azok a román pártok, amelyekkel amúgy az RMDSZ vígan kollaborál országos szinten, főleg ha éppen hatalmon vannak.
Ha én a Maros megyei RMDSZ elnöke lennék, sürgős bocsánatkérésre és lemondásra szólítanám fel a koronkai helyi RMDSZ szervezet elnökét, és gyorsan megpróbálnám jóvátenni, amit a párt elvakult gyűlöletből a helyi közösség érdekei ellen vétett (nem először). Máskülönben attól tartok, rábizonyosodik a tulipános szövetségre régi ellenfele, Tőkés László jellemzése, miszerint egy „opportunista, megújulásra és megigazulásra képtelen” párt, vagy ne adj Isten ami még rosszabb, kiderül hogy Kövér Lászlónak volt igaza, mikor „bolsevik gyökerű párt” címkét ragasztott a Fidesz jelenlegi első számú erdélyi kampánycsapatára (RMDSZ).
Barta Béla
