A törvénytervezet indoklása szerint 1848 a román nemzeti szellem megnyilvánulásának éve volt. Az európai forradalmi hullámhoz tartozó román forradalomban megmutatkozó nemzeti öntudat pedig megalapozta a román államiságot.
A több szociáldemokrata szenátor (Șerban Nicolae, Nicolae Bădălău és Eugen Teodorovici) által megalkotott törvényjavaslatban azt kérik, legyen június 11. az 1848-as Forradalmi Győzelem és a Román Demokrácia Napja.
A törvénytervezetből nem maradhatott ki Erdély, és így 1848 kapcsán Avram Iancu és a magyarok sem, a szokásos narratívában: Avram Iancu az Erdélyben zajló nemzeti küzdelem élharcosa volt, az ő vezetése alatt harcoltak az erdélyi románok a magyar forradalmi csapatok ellen, az osztrák hadsereggel karöltve.
Az indoklás szerint a tervezetet benyújtók azért pont június 11-et választották az új ünnep dátumául, mert ekkor történt az 1848-as év román szempontból legfontosabb eseménye. Ezen a napon írta alá Gheorghe Bibescu, Havasalföld uralkodója a Islazi kiáltványnak nevezett dokumentumot, amely a havasalföldi forradalmi mozgalom programját tartalmazta. És ami ennél „természetesen” még fontosabb, az 1848–49-es erdélyi forradalmi események képezik az 1918-as nagy román egyesülés alapjait.
Annak a rejtélynek a megfejtését, hogy a történelmi ténynek, miszerint az erdélyi román lázadók a forradalmi magyarság ellen a császári abszolutizmus szolgálatába állva, sokszor embertelen eszközökkel, a népirtást sem megvetve harcoltak, mi köze a „román demokráciához”, olvasónk fantáziájára bízzuk.
