Sokat változott a világ – és mindjárt tegyük hozzá: e tekintetben előnyére – az Orbán Balázs által taglalt állapotokhoz képest, amikor a csíki lányoknak pisztolyt kellett elsütniük a húsvéti locsolódás idején! Sajnos ezzel együtt, mintegy bokrostól lőve a nyulat, a teljes húsvéthétfői szokáskörünk folyamatos kopásának lehettünk és lehetünk tanúi, pedig akadnak benne olyan elemek, amelyeket jó lenne (vagy inkább jó lett volna) ápolni, megőrizni.
A dézsában való fürösztést, különösen ilyen havas-szeles időkben nem föltétlenül sorolnánk ide, mint ahogy a Dunántúlról és a Felvidékről ismert korbácsolás, vesszőzés eldurvultabb formáit sem, de ilyen vonatkozásban például üdvözítő lenne, ha nem festenénk mindenféle színűre a tojásokat, és nem pingálnánk rá nyuszikat meg egyéb értelmetlen szimbólumokat, hiszen rendkívül gazdag saját mintakincsből meríthetünk. Például az árapataki Lőrincz Etelka nem is olyan régen több mint háromszázféle díszítő motívumot gyűjtött össze, Kovács Dénes csíkszeredai festőművész 36 írásmintát tett közzé a Gyimesi csángó írott tojások című kiadványában, a teljesség igénye nélkül.
