A hét második felében ülésezett a NATO védelmi minisztereinek tanácsa, az Egyesült Államok erre az alkalomra szervezte rá az Ukrajnát támogató koalíció harmadik találkozását.
Kijev vesztésre áll a háború kulcsfontosságú helyszínein, Donbaszban és Luhanszkban. A háború első napjaitól várt, az orosz tüzérség masszív támogatásával folyó támadás végül is megvalósult a háború második szakaszában, és hetek óta az orosz csapatok lassú előrenyomulásáról lehet hallani. Szakértők vitatják, hogy az itt elért sikereknek milyen hatásuk lesz a háború egészére: van, aki az ukrán erők felmorzsolását vizionálja hónapokon belül, és van, aki ellenkezőleg, az orosz erők kifáradását látja bele az eseményekbe az eddigi trendek alapján.
Egyik fél sem rendelkezik végtelen erőforrásokkal, és mindkettőnek számolnia kell a frontról érkező hírek jelentette politikai kockázatokkal. A nyugati sajtó szívesen foglalkozik az orosz állapotokkal, úgyhogy most tekintsünk rá inkább a Zelenszkij-kormány lehetőségeire. Kijev gyarapodó nehézségeire több tényező is utal. Egyfelől megjelentek az első, veszteségekről szóló hírek, amikre azért kaphattuk fel a fejünket, mert hónapokig ez volt a legjobban őrzött titok ukrán részről. Június 1-jén Zelenszkij elnök napi 60-100 fős veszteségről (azaz halottról) beszélt, általános meglepettség mellett, hogy szóba hozta a témát. Június közepén már a negyedik alkalommal fordult elő, hogy ukrán tisztviselők a veszteségekről beszéltek, legutóbb napi 1000 halottat és sebesültet említve.
A veszteségekről szóló hírek nyilvánosságra hozatalának több oka lehet. Egyfelől
elképzelhető, hogy a kijevi vezetés kénytelen felkészíteni az ukrán közvéleményt egy esetleges harctéri kudarcra. Bár a lakosság és a politikai vezetés elkötelezett a háború folytatása mellett, előállhat olyan helyzet, amikor visszavonulásra kényszerülnek a totális vereség elkerülése érdekében.
A veszteségek közzététele a nyugati sajtónak és nyilvánosságnak is szólhat, hiszen a figyelmüket és támogatásukat egyre nehezebb megtartani.
