Mint az előző írásból kiderült, Kádár János 1958 szeptemberében úgy fogalmazott az MSZMP Politikai Bizottság ülésén, hogy azért kell beszüntetni az atom-, vegyi és kémiai támadásoknak is ellenálló óvóhelyek kiépítését, mert ezek a bunkerek egy atomcsapás ellen nem tudnak kellő védelmet biztosítani a lakosságnak. Tíz évvel később picivel jobb lett a helyzet. Czinege Lajos honvédelmi miniszter már azt jelentette, hogy elkészültek a veszélyeztetett területeken 600 ezer fő részére kialakított óvóhely- és életvédelmi létesítmények, valamint összeállították a lakosság kitelepítésére és egészségügyi ellátására vonatkozó terveket is.
Budapest esetében először a szakhatóságok a kormány, a minisztériumok és a párt központi és kerületi védelmét látták el. Itt elsősorban azokat az épületeket sorolom fel, amelyeknek többsége még ma is nagyon jól őrzött, valamint létezésükről már több évtizeddel ezelőtt beszámolt a szaksajtó.
