Boris Johnson miniszterelnök is megerősítette a brit álláspontot a Sky News cikke szerint: a Defender nemzetközi vizeken hajózott legálisan, nincs miről vitázni. Aztán később már ukrán vizeknek nevezte a Krím partjai előtti tengert, mondván, nem ismeri el országa a félsziget 2014-es orosz bekebelezését, így teljesen helyénvaló, ha a Defender A és B pont között a legrövidebb utat választva hajózik.
Később a CNN szerint George Eustice brit környezetvédelmi miniszter érezte fontosnak, hogy megszólaljon, és az ismert (bár részben a BBC által cáfolt) brit állásponton kívül elejtett egy fontos mondatot is: a britek a jövőben is el-elhajóznak majd a Krímhez közel, hisz nem ismerik el annak orosz annexióját.
Az oroszok azonban két napja bekérették a brit nagykövetet Moszkvában, valamint fenyegetően megüzenték, a következő alkalommal robusztusabb választ adnak a provokációra. Ahogy a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov fogalmazott, „abban az esetben, ha ez az elfogadhatatlan provokatív akció megismétlődik, ha ezek a cselekedetek túl messzire mennek, semmilyen lehetőséget nem zárunk ki Oroszország határainak jogos megvédése szempontjából”. Szergej Rjabkov helyettes védelmi miniszter cifrábban fogalmazott:
Mit tehetnénk? Hivatkozhatunk a józan észre, követelhetjük a nemzetközi jogot megillető tiszteletet. Ha ez sem segít, bombázhatunk ismét, de nemcsak irányba, hanem a célpontra magára, ha kollégáink nem értenek ebből.
A Guardian szerint az oroszok kemény és gyors reakciója kissé meglepte a brit védelmi minisztériumot. A tény, hogy éles lőszerrel és bombákkal válaszoltak, és mindezt azonnal világgá kürtölték felvételekkel alátámasztva (és hiteltelenítve a gyenge brit álláspontot), és még a nagykövetet is bekérették, rutinos és profi orosz gyakorlatra utal.
A két ország közti ellenséges viszony nem újkeletű. 2018 óta tart, amikor is orosz ügynökök majdnem a halálba küldték méreggel az egykori kettős ügynököt, Szergej Szkripalt és lányát (évekkel korábban pedig megölték Aleszkandr Litvinyenkót), valamint több kibertámadásban is gyaníthatóan az oroszok keze volt. A bizalom jelenleg zéró a két állam közt, egy brit elemzés szerint Oroszország jelenti a legnagyobb katonai fenyegetést az Egyesült Királyságra.
Az oroszok pedig a NATO-ra tekintenek évek óta komoly fenyegetésként. A Szovjetunió szétesése után Oroszország nehezen állt talpra, és vált újra nemzetközi tényezővé. Mire ez megtörtént Putyin uralma alatt, addigra az orosz „közelkülföld”, a volt Varsói Szerződés-tagok és a balti államok a NATO-ba léptek. Főleg ez utóbbi zavarta Moszkvát, hiszen Észtország, Lettország és Litvánia határos Oroszországgal (Lengyelország pedig a kalinyingrádi exklávéval).
Fontos háttérinformáció, hogy áprilisban Oroszország lezárta a Krímhez tartozó területi vizeket a nem orosz hajók előtt novemberig, amit Ukrajna és a nyugati államok is elítéltek. Valószínűleg a britek azt tesztelhették, mit tesz Oroszország, ha ezt semmibe veszik. Mindenesetre a BBC News elemzése szerint mindkét ország közvéleményének kényelmesen eladható az incidens.
Mindenesetre az Európai Unió francia és német vezetéssel egy ideje puhítani akar a megkeményedett orosz–uniós kapcsolatokon, aminek pont az orosz határhoz közelebbi EU-tagok nem örülnek túlzottan. Az EU és az USA mellett Kína is élesen figyel. Érdekesség, hogy a földközi-tengeri brit kötelék nyár végére a Dél-kínai-tengerre hajózik, ahol több más nemzet hajóival fogja demonstrálni a tengerre és apró, lakatlan szigeteire igényt tartó Kínának, hogy a térség nem az övé. Kína reakciója valószínűleg hasonló lesz, mint most az oroszoké. A britek pedig igyekeznek megőrizni a szabadon hajózható tengereket, avagy Chris Parry volt ellentengernagy szavaival „a tenger a világháló fizikai ekvivalense”, és a nyugati országoknak kell „használatukkal nyitva tartani az ösvényeket”, amik átvezetnek rajta.
A lényeg, hogy most mindkét ország győztesnek nyilváníthatja magát a csörte végén. Az oroszok, mert pár lövéssel és kis izmozással kiűzték az ellenséget sajátnak tartott tengerükről, a britek azért, mert akciójukkal megmutathatták, még mindig nem tartják orosz területnek a Krímet. Olyan orosz vélemény is elhangzott, hogy az enyhülés felé haladó amerikai–orosz viszonyt akarták felrúgni az akcióval, bár valószínűtlen, hogy London ne kérte volna ki Washington véleményét, mielőtt provokálja az oroszokat (talán éppen Joe Biden és Putyin nemrégi találkozója miatt nem maguk az amerikaiak hajózgattak a Krím partjainál).
A Kreml-közeli Russia Today-en megjelent Paul Robinson, az Ottawai Egyetem katonai történészprofesszorának elemzése, ami jogilag egyszerűbbre szűkíti a kérdést, hogy ki cselekedett jól. Ugyanis a nemzetközi tengerjogban létezik a békés áthaladás fogalma: ilyenkor egy polgári vagy hadihajó tranzitra használja egy állam területi vizeit, a legrövidebb úton átmegy rajtuk, és folytatva útját áthaladás közben betartja a területi vizeket ellenőrző állam jogszabályait. A britek szinte minden közleményben kiemelik, a Defender csak békésen át akart haladni, míg az oroszok nem így látják.
Robinson szerint tehát a jog a britek igazát támasztja alá, de a politikai józan ész talaján elbukik a dolog. A fő gond, hogy emberi tévedések, félreszámolások miatt könnyen eszkalálódhatott volna a konfliktus. Az oroszok tudják, hogy Nagy-Britannia nem ismeri el a Krím feletti irányításukat, ennek kinyilvánítására nem kell brit hadihajót küldeni a partjaihoz. Épp ezért volt veszélyes a manőver, az orosz partvédelem akár azt is gondolhatta, a britek más akció miatt léptek be területi vizeikre (tegyük hozzá, a Defendernek nem kellett volna túl nagyot kerülni, hogy ne hajózzon a Krím vizeire), a félreértések láncolata pedig akár lövöldözést is beindíthatott volna.
(Forrás: 24.hu)
