A XIX. század közepétől kezdték Európa-szerte felállítani a nagyvárosokban a hivatásos tűzoltóságokat, és az új épületek tervezésénél is egyre fontosabb szemponttá vált a tűzbiztonság. Bécs sem maradt ki e folyamatból, 1873-ban a városban rendezett kiállításon már az első gőzhajtású tűzoltókocsit is bemutatták.
Azonban az 1874-ben a Schottenringen felépített, eredetileg Wiener Theater nevet viselő színház tervezője, Emil Ritter és főépítésze, Heinrich von Förster elsősorban a szűk telek minél jobb kihasználására törekedett, így keskeny folyosókon és lépcsőkön bejárható, sokemeletes épületet húztak fel. A „nagy” bécsi Operaház ellenpontjának szánt létesítményben kezdetben főként vígoperákat, operetteket és zenés darabokat adtak elő, de 1878-tól a prózai műveket is bevették a műsorba, a színház pedig a Ringtheater nevet vette fel.
A színház jól is ment, egészen 1881 egy végzetes estéjéig. 140 évvel ezelőtt, 1881. december 8-án a színészek éppen Offenbach Hoffmann meséinek előadására készülődött a társulat. Az olcsóbb, emeleti helyekre érkező nézők túlnyomó része már az épületben volt, az első emeleti páholyok elegáns késéssel megjelenő birtokosai viszont még éppen csak megérkezőben voltak, amikor lángok csaptak fel a színpad környékén. Nem tudni biztosan, mi történt, a legvalószínűbb az, hogy a játéktér megvilágítását biztosító gázlámpák begyújtója követte el az első hibát, amikor hosszú póznájával a díszlet egy darabját is lángra lobbantotta.
