Idén tavasszal, midőn a francia Tereos Sucre bejelentette a marosludasi cukorgyár leállítását és az alkalmazottak több ütemben történő elbocsátását, rövid időn belül ígéret érkezett az államtól, hogy megmenti Maros megye ikonikus üzemét. A szándék komolynak tűnt, annál is inkább, mivel Adrian Chesnoiu akkori mezőgazdasági miniszter személyesen látogatott a helyszínre, és több tárgyalást is folytatott a franciákkal. Közben a hivatali visszaéléssel és felbujtással gyanúsított tárcavezető júniusban távozni kényszerült a minisztérium éléről, a tárgyalások ezzel úgy tűnik, hogy elakadtak. Utódja, Petre Daea inkább az öntözőrendszer fejlesztését tartotta prioritásnak, a franciák július elsejére kitűzött határidejével mit sem törődve.
A gyár szakszervezete szerdán utolsó segélykiáltásként közleményt adott ki, melyben azt írják: a tulajdonosok értesítették őket, hogy folytatják a létesítmény felszámolásának és lebontásának tervét, mivel a román állam már nem érdekelt a bizniszben, új potenciális vásárló pedig nem akadt.
Felelevenítik: tavasszal még reménykedtek abban, hogy az állam a helyi cukorrépa-termelőkkel közösen megmenti a gyárat, bíztak abban, hogy 32 évnyi rombolás után sikerül valami változást elérni. Ehhez képest a globális élelmiszer-válság és a szomszédban zajló háború közepette az állam engedi, hogy eltűnjön egy működőképes gyár, és jövedelem nélkül hagyja a térség cukorrépa-termelőit. Véleményük szerint Románia 32 éve állóháborúban áll, ez idő alatt apránként teljes iparágak tűntek el, mert az állam az úgynevezett külföldi befektetők és spekulánsok érdekeit tartotta szem előtt.
