Lassan évtizedek óta téma Nagyváradon, hogy az eredeti magyar utca és tér elnevezések valamilyen módon visszakerülhessenek az őket megillető helyre, hiszen azok a város ezer éves magyar múltjának a szerves részét képezik, így a város lakosságának még ma is legalább egy negyedét alkotó magyar közösség jogos kérése, hogy múltját ilyen módon is ápolhassa, magyar és nagyváradi önazonosságát megélhesse.
Az eredetileg az Erdélyi Magyar Ifjak helyi szervezete által még a kétezres évek elején felkarolt ötlet szerint a város utcáinak tereinek legalább egy negyede visszakapta volna eredeti magyar megnevezését, köztük a város főtere, a minden magyar által csak Szent László térként ismert jelenlegi Piata Unirii is. A román többség természetesen elutasítólag állt a kérdéshez, az akkori városvezetés legfeljebb a jelenlegi román utcanevek tükörfordításait engedélyezte volna. Az RMDSZ bár eleinte úgy tűnt kiáll az EMI kérése mellett, később visszakozott, erejéből és szándékából mindössze arra futotta, hogy egy soha életbe nem léptetett helyi tanácsi határozatot „harcoljon ki” mely szégyenteljes módon csupán a közterület vagy utca román megnevezése után odbiggyesztette volna a tér, utca szócsát is. Például: Strada Primariei utca. Az öszvér megoldás senkit nem elégített ki, de az RMDSZ a maga hét önkormányzati képiselőjével, és magyar alpolgármesterével még rátett egy lapáttal, és világra hozott egy torz, nevetséges tükörfordítást a létező utcanévjegyzékből, ez volt a hírhedt Galaktikus Gála és Piros tó utca botrány. Ezek után az EMNT és az EMI által megszervezett, a hogyan továbbról szóló lakossági fórumot Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke személyesen fullasztotta botrányba, kisszerű poitikai sárdobálásával jó időre diszkreditálva minden a kérdésről szóló, komolyan vehető diskurzust.
A magyar utcanevek ügyét az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete vitte tovább, és helyezte célkitűzései homlokterébe. Mivel a politikai környzete továbbra sem kedvezett a kérdés pozitív megoldásának – jusson eszünkbe Dan Tanasa és a hasonló figurák sikeres hadjárata minden nekik nem tetsző magyar felirat ellen – más, alternatív módot kellett keresni a kérdés megoldására, hogy végre a történelmi magyar utca és tér elnevezések valamilyen formában megjelenhessenek Nagyváradon. Ebben nagy előrelépés volt, hogy Zatykó Gyula személyében a Néppárt Partiumért felelős alelnöke polgármesteri tanácsadó minőségében bekerült az önkormányzat apparátusába, és pozitív irányba kezdte befolyásolni a magyar közösséghez való hozzáállást. Ennek kézzel fogható eredményei is születtek, mint például a nagy mecénás gróf Rhédey Lajos köztéri szoba, vagy ifjabb Rimanóczy Kálmán, Várad híres építészének nemrég leleplezett szobra.
Országos rangú turisztikai övezet, többnyelvű tájékoztató panók
Az Ilie Bolojan vezette adminisztráció hangsúlyt fektetett arra, hogy Nagyvárad turisztikai potenciálját maximálisan kihasználja. Ennek érdekében a helyi önkormányzat eddig is több millió eurót költött mind helyi és országos költségvetésből, mind pedig uniós forrásokból a városközpont épületeinek a felújítására, valamint a Sebes-Körös partszakaszainak rendbetételére. A főbb műemléképületekre háromnyelvű tájákoztató táblák is kerültek, ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy a turisták zöme Magyarországról érkezik Nagyváradra. A román kormány néhány hete fogadta el azt a határozatot, amellyel Nagyváradot országos jelentőségű turisztikai övezetté nyilvánította. Ennek eredményeképpen Nagyvárad olyan uniós pályázati forrásokhoz is hozzájuthat, amelyekhez eddig nem volt hozzáférése.
A váradi önkormányzat a Sebes-Körös városi szakaszára, valamint a történelmi városközpontra kérte az országos turisztikai övezet besorolást, amit most kapott meg. A mai nap folyamán pedig egy olyan határozattervezetet fogadott el a helyi tanács, mely lehetővé teszi, hogy az APTOR, vagyis a Nagyvárad és Térsége Turizmusát Népszerűsítő Egyesület három nyelvű tájékoztató panókat helyezzen ki a kormányhatározatban meghatározott városrészek utcáin, terein, hídjain és műemléképületein, feltüntetve azok történelmi elnevezését, névváltozatait, rövid szövegben ismertetve a legfontosabb tudnivalókat.
Ezzel megnyílhat a lehetősége annak, hogy végre magyar utca és térelnevezések kerüljenek ki a hivatalosan kihelyezett román elnevezések mellé legalább a belvárosban és végre megoldódhat a városközpont legfontosabb hídjának magyar nyelvű névfelirata is. Tény, hogy mindezt három nyelvű kivitleben, tehát az angol nyelvű feliratok is megjelennek majd a magyarral együtt, ugyanakkor a fokozodó bukaresti liberálnacionalizmus időszakában tulajdonképpen egyedülálló eredményről beszélhetünk.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például a mai Primariei, az egykori Teleki utca esetében a tájékoztató táblára felkerül az eredeti utcanév, és az is hogy kiről és miért kapta annak idején ezt a nevet. Tehát nem csupán megjelenik az eredeti magyar utcanév, hanem világossá is válik az időbeli sorrend a turistának (és a sok betelepített román nemzetiségű első generációs váradinak). Ez a megoldás egyébként amely a világ számos pontján bevett szokás, nem sérti senki érzékenységét, egyértelművé teszi az adott település gyökereit, és nem utolsó sorban a magyar lakosság soraiban otthonosság érzetet teremtve visszahelyezi jogaiba az eredeti magyar megnevezéseket. Ráadásul a táblák még funkcionálisak is, vagyis tájékoztatják a turistákat.
Ez kétségtelenül nem egy konvencionális megoldás, ugyanakkor igazi áttörés a nyelvi jogok tekintetében, nagyváradi szinten. Le kell szögezni azt is, hogy a siker nem kis mértékben a magyar polgármesteri tanácsadó, Zatykó Gyula sikere is, nemkülönben a Néppárté, mely egy fős képviseletével nagyságrendekkel többet ért el, ezen a téren mint az RMDSZ három évtized alatt három alpolgármesterrel, és jelentős képviselői frakcióval az önkormányzatban.
K. Szalárdi István
