Az orosz–ukrán konfliktus a Nyugat kereskedelmi logikára építő biztonsági rendszere haldoklásának csak tünete – és nem oka.
Az orosz offenzíva megindulása óta a legizgalmasabb kérdés – Putyin hadseregének fölénye miatt – sokak számára talán nem is az, hogy mi lesz az összecsapások végső kimenetele. Sokkal inkább, hogy a nyugati világ által bejelentett szankcióknak milyen hatása lesz.
Ez a kérdés nem kevesebbről dönthet, mint hogy valóban feláll-e a kínai és orosz vezetés által pár hete bejelentett „új világrend”, vagy az oroszok stratégiai felkészületlensége Putyin bukását és végső soron az amerikai befolyás megerősödését eredményezheti.
A háborús helyzetben alkalmazott gazdasági szankcióknak komoly történelme van, elegendő Napóleonra gondolni, aki 1806-ban kontinentális szintű zárlatot rendelt el a brit importcikkekre vonatkozólag. A szankciók alkalmazása azonban könnyen kétélű fegyverré válhat, ahogyan arra két amerikai közgazdász, Gary Clyde Hufbauer és Jeffrey Schott nagyszabású elemzése már korábban rámutatott: Hufbauer és Schott eredményei szerint
