Ha valaki folyamatos és heves támadásokat intéz egy csoport ellen, könnyen megtörténhet, hogy a szemébe vágják: maga is közéjük tartozik. Ez történt Adolf Hitlerrel is. Addig hangsúlyozta az „árja” származás fontosságát, amíg ellenfelei el nemterjesztették róla: nem tudja bebizonyítani, hogy az „árják” közé tartozik. Egy bécsi lap már 1932-ben közzétette, hogy a náci párt vezetője apjának „Schücklgruber” volt az igazi neve, egyesek pedig azt terjesztették róla a müncheni kávéházakban, hogy zsidó ősei voltak.
A legendát Hans Frank, Lengyelország nem annektált részének egykori főkormányzója öntötte végleges formába, amikor nürnbergi cellájában kivégzése előtt lediktálta emlékiratait. Azt állította, Hitler 1930 végén megbízta őt, hogy nézzen utána családja történetének. Egyik unokaöccse ugyanis állítólag azzal fenyegette meg, közzé fogja tenni, hogy a Führer igazi nagyapja egy Leopold Frankenberger nevű, grazi zsidó kereskedő volt. Hitler apai nagyanyja, Maria Anna Schicklgruber ugyanis ennek a kereskedőnek a szakácsnője volt, gyermekét a munkaadója nemzette vele, s a család még éveken át támogatta anyagilag az asszonyt. Hans Frank még azt is elmesélte, hogyan magyarázta meg Hitler a történteket: nagyanyja csak megtévesztette Frankenbergert, mert pénzre volt szüksége, s ezért elhitette vele, hogy ő a gyermeke apja.
Mindez nagyon hihetően hangzik, a történet mégis több valótlan elemre épül. Az 1830-as években, amikor a viszonyra sor kerülhetett, zsidók nem telepedhettek le Grazban. A történészeknek nem csak a stájer fővárosban, de
EGÉSZ STÁJERORSZÁGBAN SEM SIKERÜLT FRANKENBERGER NEVŰ ZSIDÓ CSALÁDOT TALÁLNIUK.
Semmi bizonyíték sincs arra, hogy Hitler nagyanyja egyáltalán járt valaha Grazban, a Führer pedig egyáltalán nem aggódott esetleges zsidó származása miatt.
Ezt nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani. Csak annyi bizonyos, hogy Hitler származásának története több megalázott, kihasznált és fiatalon elhunyt asszony életének története. Apai nagyanyja, Maria Anna Schicklgruber tizenegy gyermekes, szegény, paraszti családból származott. 1837-ben, az alsó-ausztriai Strones nevű, aprócska faluban, meglehetősen idős korában, negyvenkét évesen és házasságon kívül adott életet gyermekének, Alois-nak, Hitler apjának. Öt év múlva hozzáment egy ötvenéves molnársegédhez, a Spital nevű faluból származó Johann Georg Hiedlerhez. (A később oly hírhedtté vált családnév egyszerűen „kisbirtokost” jelent.) 1847-ben, ötvenkét éves korában az asszony meghalt, s ezután férje öccse, Johann Nepomuk Hiedler nevelte fel a fiút. Alois Schicklgruber kitanulta a cipész mesterséget, majd olyan sikeresen kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán, hogy 1875-ben megkapta a felső-ausztriai Braunau am Inn város egyik vámtiszti állását.
Egy év múlva Johann Nepomuk Hiedler három tanúval együtt felkeresett egy ügyvédi hivatalt, s azt a vallomást tette, hogy Alois-nak az ő tizenkilenc éve halott bátyja volt az apja.
ÖRÖKÖSÉVÉ IS MEGTETTE, AZZAL A FELTÉTELLEL, HOGY FELVESZI A NEVÉT.
Nem egészen világos, hogy bátyja, Johann Georg miért nem ismerte el fiának Alois-t a házasságkötés idején. Könnyen lehet, hogy Johann Nepomuk mindössze az adóját próbálta csökkenteni azzal, hogy az általa nevelt fiút örökösévé nyilvánítja. Az illetékes plébános erre átjavította az egyházközségi jegyzékben Alois vezetéknevét Schicklgruberről Hitlerre, a „kisbirtokost” jelentő Hiedler név rövidebb és kevésbé parasztos változatára. Ezzel nagy szívességet tett a majdani Führernek, hiszen a „Heil Schicklgruber!” köszöntés jóval kevésbé lett volna hatásos…
Kevés férfinak volt oly zavaros magánélete, mint Hitler apjának. Alois Hitlernek 1869-ben, harminckét éves korában született egy Theresia nevű, törvénytelen lánya a huszonöt éves Thekla Penztől. Négy év múlva, harminchat éves korában Braunau am Innben feleségül vette az ötvenéves, beteges Anna Glaslt, akit megcsalt egy tizenéves pincérnővel, Franziska Matzelsbergerrel. A pincérnő 1882-ben egy fiút szült tőle, s Alois mindössze egy hónappal első feleségének halála után már össze is házasodott Franziskával. A férj ekkor negyvenöt éves volt, második felesége huszonegy. Két év múlva egy lányuk is született.
A házastársi dráma kísértetiesen megismétlődött: Franziska tuberkulózisban betegedett meg, s Alois második haldokló feleségét is megcsalta egy tizenéves lánnyal, Klara Pölzl nevű cselédükkel. Amikor Franziska 1884-ben, huszonhárom évesen meghalt, Klara már terhes volt Alois-tól. A férfi második felesége halála után öt hónappal vette feleségül Klarát, 1885. január 7-én. A helyi plébános nem volt hajlandó összeadni őket, s püspöki engedélyért kellett folyamodniuk. Klara anyja ugyanis Johanna Hiedler volt, annak a Johann Nepomuk Hiedlernek a lánya, aki örökösévé nyilvánította Aloist. Vagyis ha hihetünk Johann Nepomuk egykori vallomásának, akkor a huszonöt éves Klara Pölzl anyja unokatestvéréhez, a negyvennyolc éves Alois Hitlerhez ment hozzá. Ha viszont Johann Nepomuk hazudott, és ő volt Alois igazi apja, akkor Klara
AZ ANYJA TESTVÉRÉHEZ MENT HOZZÁ.
A történészeknek mindmáig nem sikerült tisztázniuk e zavaros, erősen incesztus-gyanús viszonyokat. Csak annyi bizonyos, hogy Alois Hitlernek és Klara Pölzlnek három gyermeke született és halt meg két éven belül – majd 1889. április 20-án Branau am Inn egyik szállodájában megszületett a negyedik, akit Adolf névre kereszteltek.
(Forrás: index.hu)
